Vasárnap napszálltakor kezdődött a hanuka, a zsidó vallás egyik legnagyobb, nyolc napon át tartó örömünnepe, melynek keretében minden este egy-egy gyertyát gyújtanak meg a menórában.

Nagyon sokan gyűltek össze vasárnap kora este a Szatmári Zsidó Hitközség Várdomb utcai székházában, hogy részt vegyenek a fény és az öröm ünnepének kezdetén. A nyolcnapos hanuka az egyik legnagyobb zsidó ünnep, amelyen a hívők a jeruzsálemi templom újbóli felszentelésére emlékeznek, minden este egy-egy gyertyát gyújtva meg a hanukiában, az ünnepi gyertyatartóban. A hanukai menórának (gyertyatartónak) kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és — középen — egy „szolga” (sámesz); e „szolga” segítségével gyújtják meg a nyolc gyertyát vagy mécsest, minden este eggyel többet, az ünnep végén (december 9-én) pedig mind a nyolc láng ég, így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig. Az ünnep ugyanis a makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a visszaszerzett templomban nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik, és azon zsidó ünnepek közé tartozik, amelyek nem a Tórán alapulnak, s abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében — egy olyan győzelmet, amellyel a vallási és kulturális örökségüket védték meg az elnyomókkal szemben. A hanuka újjáavatást jelent, és az ünnep szimbólumai és szokásai arra emlékeztetik az ünneplőket, hogy ne térjenek el a hitüktől, hanem évente újítsák meg azt. Az ünnep eredetét és jelentőségét Beşa Adrian, a hitközség elnöke ismertette, kívánva: hanuka csodája világítsa be szívünket, majd fellobbant az első gyertya fénye, s a héber, román és magyar nyelvű áldásokat és imádságokat követően az ünneplők a Share Tora és Talmud Tora épületei között álló szabadtéri menóra elé gyűltek, ahol egy rövid, ugyancsak három nyelven elmondott imát követően szintén meggyújtották az első gyertyát.

Mivel az örömünnephez — a vallási és a fizikai szabadság —, valamint a fény ünnepéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a vendégeskedés, egymás meglátogatása és a közös örvendezés, az ünnephez méltón és a hagyományoknak megfelelően olajban sült fánkkal, látkével (olajban sült burgonyaérmékkel), teával és édes forralt borral kínálták a jelenlévőket, s a számtalan kisgyermek legnagyobb örömére a csokoládétallérok sem hiányoztak az asztalról. Nyolc napon keresztül tart az ünneplés vendégeskedéssel, énekléssel, olvasmányokkal és ajándékokkal, amelyekből azon idősek sem maradnak ki, akik már nem tudnak elmenni a zsinagógába, ugyanis a hitközség tagjai sorra látogatják őket.

Szabó Kinga Mária