Ma 18.30 órakor a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia koncerttermében lesz a zenekar soron következő hangversenye. Vezényel a szatmári származású Hermann Szabolcs, szólista Imre Dani (zongora). Műsoron Chopin- és Csajkovszkij-művek szerepelnek.

Hogy mennyire nem lehet a művészeti ágak világát szigorú határvonalakkal szétválasztani, arra meggyőző példa többek között az orosz kultúra, szűkebben az orosz művészeti ágak alapvető jellemzői, hiszen közös talajból növekednek. Ennek megértéséhez, és végül, hogy Csajkovszkij jellegzetes zenevilágának az európaihoz viszonyított másságát tudatosíthassuk, szükségesnek véltem az orosz művészetek kialakulásának és fejlődésének jellegzetességeit vázlatosan említeni. Hogy a művészetek, esetünkben a zenei alkotások megnyilvánulásainak ne csak szemlélői, hanem értelmező, értő műélvezői lehessünk, bizonyos alapismeretek tudása szükségeltetik. Az európai embernek érthetetlen az orosz lélek ellentétes kettőssége: hogyan fér el egymás mellett ennyi vadság és ennyi krisztusi jóság. A vadság a történelmi-társadalmi múltból ered, Szerb Antal szerint: „… a régi Oroszország csakugyan a Sötétség Birodalma volt.” Egyik szimbóluma a kancsuka, a népnevelő korbács. A vallásos-áhítatos-misztikus jellegének értelmezéséhez szintén Szerb Antalt idézem: „A kereszténység, amelynek magasztos tanításait még a tudatlan papok sem értették meg, nem szorította ki, csak átalakította a régi pogányságot, az ősi vadságot nem szelídítette meg…” Népi táncaiban is dominál ez a jellegzetes szilaj, tomboló vadság. Szerb Antal mondja: „… míg Európában a becsület a legfőbb erkölcsi érték, Oroszországban az alázat az, az európai elégtételt vesz, az orosz nyilvánosan megvallja bűnét és sírva bocsánatot kér.”

A Nagy Péter-i reformok következménye az az átalakulás, melyet Spengler pszeudomorfózisnak nevez. Lényege, hogy „egy nép vezető rétege föladja ősi szokásait, életformáját, vérmérsékletét, még a nyelvét is, hogy egy tőle tökéletesen idegen, magasabb kultúrához hasonuljon”. De a Nagy Péter-i reformok pszeudomorfózisa nem volt művészetalkotó. A cár fölöslegesnek tartotta és megvetette a művészeteket. A változást a napóleoni háborúk hozták. A diadalmas orosz seregek bevonultak Párizsba, a fiatal I. Sándor cárt elkápráztatta az európai módi és kultúra, a romantika és a liberális eszmék híve lett. Ezzel magyarázható, hogy az oroszok a romantika korában léptek be a világművészetek világába, de néhány évtized múlva Európa bámulva csodálja az orosz alkotásokat. Oroszországban felvillanyozóan hat a romantika eszmevilága, mely a nemzeti külön jelleget, a honi színeket keresi. Így az orosz alkotói szellem működésében az egyik legfontosabb probléma, hogy hogyan találja meg ismét oroszmagát. Ez a kettősség, vagyis a nyugati érdeklődés és a vágy az orosz jelleg iránt minden művészeti alkotás jellemzője lett.

Csajkovszkij zenéje

Csajkovszkij zenéjét is alapvetően jellemzi a nyugati klasszikus hagyományok hatása és az orosz jelleg kettőssége. Művei egy részét a szalonokban divatos melankólia hatja át, ezt váltja nagyszerű szerkesztésben az orosz népi dalok frissessége és bája, melyeket kifogyhatatlan dallambősége szövi át, és a nagyszerű és egyedi hangszerelési zsenialitása teszi még színesebbé.

A VI., Patetikus szimfónia a termékeny, ihletett, gazdag életmű hattyúdala. Csajkovszkij néhány héttel a mű bemutatása után halt meg. Egy levélben így írt: „… miközben gondolatban komponáltam, nem egyszer fakadtam könnyekre”. Formai szerkesztése rendhagyó. A mély fájdalommal megkomponált I. tétel után egy könnyed, szellemes tánczene (II. tétel) következik, hogy a III. szilaj temperamentuma, életerőtől duzzadó indulózenéje, megtévesztve a hallgatóságot, a mű végének hangulatát keltse. De következik a IV. tétel, a patetikus, a halálba készülő művész fájdalmas búcsúja. Szomorúságával ma már csak az igazán nagy karmestereknek sikerül meghatni hallgatóságát.

Chopin világa

A lengyel is szláv nép, mégis alapvetően más jellegű keleti, nagy szomszédjához viszonyítva. Végül is Európához tartozott történelmi-társadalmi fejlődésében, a római-keresztény vallás szellemiségében és az európai társadalmi berendezkedés példája szerint szerveződött, fejlődött. Az orosz megszállás elleni szerencsétlen kimenetelű forradalom katasztrofális következményekkel járt. A politikai elnyomás éveinek kiábrándult szellemében az értelmiségre jellemző rezignált melankólia légköre alakítja Chopin zongorista-komponista belső világának jellegét. Érdeklődött nemzete népzenéje táján, mazurkái ennek hatására fogalmazódtak. A nyugati tanulmány- és hangversenykörutak élményei, de különösen a párizsi liberális légkör összetett hatásai alakították jellegzetes stílusát. Visszahúzódó, önmagába zárkózó természetű, intim vallomásokra hajló, gyöngéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kisművészet jellemdarabjaiban talál egyénisége kifejezésére.

A szólózongora chopini megfogalmazása mellett számára a zenekar másodrendű szerepet játszik: nem is tölt be versenyműveinek zenekara más szerepet, mint azt, hogy a szólóhangszer bravúros és változatos főszereplő csillogásának ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje. Az I. tétel bevezető tuttija a témákat határozott karakterrel mutatja be, de amint a szólóhangszer belép, függetlenül fejleszti ki a heroikus-férfias főtémát, már nem szorul a zenekar támogatására. Gazdagon áradó érzelemvilág és egyedi pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású tételt. A II. tétel a Románc címet kapta, nem véletlenül, a zenész romantikus szerelmének, egy énekesnő iránt érzett fölkavaró szenvedélyének zenei megfogalmazása. A III. tétel lengyel népzenei ihletésű. A ma esti hangverseny szolgálja lelki nemesedésüket.

v. Mihály András Imre