Hamvazószerdán Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök reggel kilenc órától mutat be szentmisét a szatmárnémeti Székesegyházban.

„Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel!” — mondja a pap hamvazószerdán, miközben az előző év virágvasárnapján szentelt barkának hamvaival keresztet rajzol a hívek homlokára. Hamvazószerda a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve szenvedésének idejéről. Ilyenkor a keresztény ember eltávolodik a test örömeitől, és lelkének „mélyére evez” — amire idén az egyházmegye tematikus évének mottója is buzdít. Ima, szemlélődés, elmélkedés Krisztus szenvedésén, és reflektálás saját életünkre — erről is szól a most kezdődő Nagyböjt. A hetedik századtól vált szokásossá a bűnbánati felkészülés. Ezen a napon, az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. A hamvazószerdai liturgia így az őskeresztény hagyományt idézi. II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás mindmáig fennmaradt. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.