A keresztény kultúrkörben a húsvétot megelőző negyvennapos bűnbánati időszak kezdete különleges spirituális tartalommal bír — hamvazószerda pedig kijelöli az utat a farsangi vigasságok végétől a feltámadás ünnepéig tartó elcsendesedés felé.

Az ünnep eredete az ókeresztény korig nyúlik vissza, amikor a súlyos bűnöket elkövetők nyilvános bűnbánatot tartottak. A bűnösök mezítláb, durva zsákruhába öltözve vonultak a templomba, ahol a püspök hamut szórt a fejükre, majd kiutasította őket a közösség szakrális teréből. Visszatérésükre csak nagycsütörtökön, a feloldozás után nyílt lehetőség. Bár a nyilvános vezeklés gyakorlata idővel visszaszorult, a hamuval való jelölés rituáléja fennmaradt, és a XI. század végén, II. Orbán pápa idején vált az egyetemes liturgia részévé — a hamu az előző évi virágvasárnapi szentelt barka elégetéséből származik.

„Emlékezz, ember, hogy porból lettél és porrá leszel” — a mondat ugyan az emberi lét végességére emlékezteti a halandót, de nem a reménytelenséget sugallja, hanem a mulandóság elfogadását és a belső megújulás szükségességét hangsúlyozza, míg a hamu egyszerre jelképezi az elmúlást, a porladást, és a tisztító erőt (egyrészt a tűz tisztító erejét, másrészt a hamu nagyon is gyakorlati, évezredeken át használt tisztító hatását) amely képessé teszi az embert bűnei, vétkei megbánására.

Hamvazószerdán a szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök mutatott be szentmisét, amely egyben a Szent József-nagykilenced ötödik alkalma is volt.
Bevezető gondolatában hangsúlyozta: a nagyböjt kegyelmi idő, amely Jézus szenvedésére és a megváltás nagy művére irányítja tekintetünket. A megfeszített Krisztusban Isten szeretete áll előttünk, de hitünk nem áll meg a keresztnél: a feltámadás dicsősége a mi reményünk.
Jenő püspök arra buzdított, hogy Szent József példáját követve keressük és fogadjuk el Isten akaratát, még akkor is, ha az eltér saját elképzeléseinktől.

A szentmise szónoka, ft. Jakab Norbert prédikációjában a megtérés konkrétságára hívta fel a figyelmet. Joel próféta szavaival Isten ma is így szól: „Térjetek meg teljes szívetekből!” A nagyböjt nem pusztán külső gyakorlat, hanem belső változás: őszinte szembenézés életünkkel, kapcsolatainkkal és döntéseinkkel.
A nagyböjti út eszközei — az imádság, a böjt és az alamizsna —  akkor válnak hitelessé, ha csendben, Isten előtt éljük meg őket. A hamu csendje az elmúlásra emlékeztet, ugyanakkor az újrakezdés lehetőségét is hordozza. Ez az idő arra hív, hogy teret adjunk Isten szavának, és bizalommal induljunk el a húsvéti öröm felé vezető úton.
„Legyen ez a negyven nap számunkra a megtisztulás, az elmélyülés és a remény ideje, hogy Krisztus feltámadásának fényében mi magunk is új életre támadjunk.” — mondta.

Összeállította:
Szabó Kinga Mária

(Fotók: szatmariegyhazmegye.ro)