„A tizedikes évfolyam diákjai immár évről évre magyarországi zarándoklaton vehetnek részt iskolánkból — így történt ez idén is október 14-16. között, amikor a Rákóczi Szövetség Diákutaztatási programjának lehetőségével élve Budapest, Esztergom és Visegrád '56-os emlékhelyeinek, vallási és kulturális értékeinek nyomába eredtünk.  

Úgy gondolom, ha a magyarországi 1956-os forradalom eseményeit szeretnénk rekonstruálni, illetve az akkori események ok-okozati összefüggéseit jobban átlátni, mindenkinek javaslom, hogy keresse fel Budapesten a Terror Házát. Bennünket, diákokat, kissé sokkolt a kihallgatószobák látványa, az életnagyságú tank, háttérben az áldozatok fényképeivel. Valódi történelemóra volt az itt töltött idő, csak kicsit érdekesebb, megindítóbb, mint az iskolapadban.
Igazi zenei utazásban volt részünk a nap további részében, ugyanis a Magyar Zene Házát kerestük fel, amely impozáns, modern építészeti stílusával mindannyiunkat, már külsejével lenyűgözött. A múzeum interaktív jellegénél fogva mindenki nagyon élvezte a zenetörténeti kiállítást. Végigkövethettük, hogyan változtak a zenei műfajok az évek során, hogyan fejlődtek a technikának hála a különböző hangszerek. Népzene, opera, klasszikus zene, pop, rock, rap, techno egyvelegét élvezhettük néhány óráig. Szerencsések voltunk, hiszen ott-tartózkodásunk idején egy rögtönzött koncerten is részt vehettünk, amelyen a hegedű és zongora harmonikus hangjai fonódtak egybe. Ezen „zenei utazás” során jöttem rá, hogy végülis minden fontos életállomásunkat zene kíséri, hogy a zene határtalan, országokon, kontinenseken átívelő. 
Ezt követően a Hősök terén, a Millenniumi emlékműnél elkészítettünk csoportképeket. 
Nagy Imre nevét már a Terror Házában is emlegették, ő volt az '56-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke. Szobránál mécseseket gyújtottunk, koszorút helyeztünk el és Szemák Viola Tamara előadásában Márai Sándor Mennyből az angyal című versével tettük meghitté az emlékezés pillanatait.

Kirándulásunk másnapját Esztergomban egy Duna-parti sétával indítottuk, ahol még egy halat is sikerült fognunk. Ezt követően a Macskalépcső felől közelítettük meg az esztergomi bazilikát, ahol szentmisén vettünk részt. A szentmise bevezetőjében a plébános köszöntötte zarándokcsoportunkat, rávilágítva arra, hogy iskolánk névadója Hám János egykor esztergomi prímás címet kapott, bár székét soha nem foglalta el. A szatmári és esztergomi egyházmegye a XV. században Erdődön született Bakócz Tamás személye által is összekapcsolódik. Ő is esztergomi érsek volt, később bíborossá lett és a történelemben sokáig ő volt az egyetlen magyar, akinek komoly esélye volt, hogy a pápai trónra kerüljön. Felemelő érzés volt részt venni ebben a több mint 1000 éves alapokra építtettet, Európában a harmadik legnagyobb bazilikában, ahol diáktársaim vállaltak oltárszolgálatot a szentmisén. 
A szentmisét követően felkerestük Esztergom '56-os emlékművét, a Várhegy alatt húzódó alagút bejáratánál. A Sötétkapu egyik oldalán található emléktábla a 14 felvonuló és mártírhalált halt ember névsorát tartalmazza, a kapu másik oldalát egy, a hősökre emlékező, dombormű díszíti. Itt gyújtottunk mécseseket a szabadságért harcolók emlékére. A délelőtt hátralevő részét Esztergom neves épületeinek, cukrászdáinak felkeresésével töltöttük.

Napunk hátralevő részében ellátogattunk a Visegrádi várba, ahol nem csak a gyönyörű panorámában veszhettünk el, hanem a vár falai között is. A középkorban fontos, reprezentatív szerepe volt a várnak, hiszen a magyar királyok egyik leggazdagabb palotája állt itt, emellett politikai és hadászati jelentősége sem volt elhanyagolható. A szent koronát, a vadászati és vártörténetet bemutató kiállítás megtekintetésével mindannyian  visszautazhattunk kicsit az időben. 
A visegrádi bobpálya igazi felüdülés volt minden korosztály számára és nem is csak egyszeri lecsúszással élvezhettük ki ezeket az adrenalinnal teli kanyarokat. 

Az utolsó nap is tartogatott érdekes látnivalókat. A budai vár alatt húzódó régi barlangjáratokból alakították ki a Sziklakórház Atombunker Múzeumot több mint 2000 négyzetméteren. A labirintusszerű, földalatti folyosókban elrendezett múzeum valóban nem volt mindennapi látvány. Az élethűen berendezett műtős helyiségek, kórtermek, orvosi eszközök látványa, a korabeli háborús képek borzalommal, iszonyattal töltöttek el minket. Az intézményben tett látogatásunk után, úgy érzem mindannyian jobban értékeljük, hogy békében élhetünk és elítéljük az értelmetlen világot és emberéletet pusztító háborúkat. 
A múzeumtúra után csapatunknak jól esett a Budai Várnegyedben sétálni, a Mátyás-templom és Halászbástya építészeti remekműveit megcsodálni, az elénk táruló dunai panorámában gyönyörködni. A Sándor-palota, a Budavári Palota és az Országos Széchenyi Könyvtár szintén utazásunk egy-egy érdekes állomása volt. 
Kirándulásunk során osztályfönőkeink, Anderco Judit és Simon Laura, igazán „profi” idegenvezetőknek bizonyultak, hálásan köszönjük a szervezésre és a ránk fordított idejüket. Külön köszönettel tartozunk a Rákóczi Szövetségnek és iskolánknak, hogy vállalta utazásunk költségeinek támogatását és lehetővé tették számunkra a csodás múltbeli visszatekintést és élménydús programokat.”

Szemák Viola Tamara,  X. osztályos diák

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!