Az iskolakezdés sok szülő számára jelenthet fejtörést, hiszen az azt megelőző pár napban elkezdődik az a bizonyos herce-hurca, amit nagybevásárlásnak nevezünk. Ilyenkor a gyerekek általában örülnek; a sok új, színes füzet, tolltartó, ceruzák s miegymás, ami még az iskolapadba kellhet, engem is mindig felizgatott. Ám ahogy minden másnak, ezeknek az eszközöknek is növekedett az áruk.

Táska, füzet, toll…

Ebben az időszakban a nagybevásárlási lista élén a tanszerek állnak, Szatmárnémetiben pedig a bevásárlóközpontok kínálják a legnagyobb választékot ezekből. Természetesen megtalálhatók a különböző piacokon, illetve tanszerekre szakosodott üzletekben is, ám ha relatív elfogadható áron, és mindent egy helyen szeretnénk beszerezni, talán a nagyobb bevásárlóközpontok jelentik a megoldást. 

Bevásárláskor érdemes a minőséget is figyelni, mert például a táska esetében nem csak egy-két hónapig fogja viselni azt a gyermek. Egy arravaló, minőségibb táska átlagára 80–90 lej körül mozog, általában ez szokott lenni a legdrágább a „kosárban”. Egy A5-ös, 48 lapos füzet ára 1,5 és 2,5 lej körül mozog, függetlenül attól, hogy vonalas vagy kockás. A nagyobb méretű, A4-es füzetek átlagosan 3 és 6 lej között kaphatók. Ezek az árak természetesen változnak márka, minőség és a borítóminta alapján. Ami az íróeszközöket illeti, a ceruza és a golyóstoll a legolcsóbbak, azokat már akár 1–2 lejért is megvásárolhatjuk, de ha egy tintapatronos tollat szeretnénk a gyermeknek, akkor lehet, hogy 20–30 lejt is fizetni kell az írószerért. Ez természetesen az olcsóbb, ugyanis egy küllemre is szép, kézre álló darabért akár 80–90 lejt is fizethetünk. A tintapatronok elég olcsók, 50 bani körül már kaphatók. 

A földrajz-, a biológia- és a kottavonalas zenefüzetet 3 lejtől már meg lehet vásárolni, a rajztömb ára pedig 5 lejnél kezdődik. Ezek pedig a nagyon minimális követelmények az alapcsomagba, merthogy a továbbiakban szükség van színes ceruzára (egy doboz ára 20 lej körül mozog), hegyezőre (3–4 lej) és további matematikai kellékekre, valamint vízfestékre. 

Szülői tapasztalatok

Megkérdeztünk pár szülőt a tanszervásárlással kapcsolatban, akiknek a gyermekeik most készülnek oviba, előkészítőbe, első, illetve kilencedik osztályba. 

„Mi nem vásárolunk előre semmit, ugyanis az első gyerekkel a tapasztalatok azt mutatták, hogy felesleges. Akkor, mikor a 'nagy' kezdte az ovit, mindent becsületesen megvettünk előre. Közben pedig az óvónénik egy teljes listát összeállítottak, hogy mire lesz szükségük a gyerekeknek, mit kell megvegyünk. Így megmaradt egy csomó felesleges dolog, amit mi bezzeg már jó előre megvásároltunk, és voltak olyanok is a listán, amikre pedig nem is gondoltunk, így kezdődhetett a kiegészítő vásárlás. Majd évnyitó után elmegyünk, és a lista alapján megveszünk mindent, amire szükség lesz” — nyilatkozta egy anyuka, akinek most kezdi az ovit a kisebbik fia. 

„Míg oviban voltunk, nem volt gond, nem válogattunk túl sokat. Ám ez az előkészítő osztály kicsit másabb, körülményesebb a gyerekkel való vásárlás: ő már nagynak érzi magát, nem jó a pónis táska, már hercegnős kell, s a füzetek sem mindegy, hogy milyen színűek. Mindenesetre az alapvető tanszereket, kellékeket megvesszük most, majd iskolakezdés után meglátjuk, mivel kell kiegészíteni” — mondta el egy, az előkészítőt most kezdő kislány anyukája. 

„Az eddigi években is mindig elmentünk a lányommal legalább iskolakezdés előtt két héttel megvenni a tanszereket. Így ha valami kimarad, még van időnk pótolni. És esetleg ha valami még hiányzik iskolakezdéskor, ismét 'csapunk egy kört' a tanszerek között. Nincs mit tenni, ez körülményes és nem mellesleg drága mulatság. Viszont ami kell, az kell, nincs mese” — mesélte az anyuka, akinek lánya épp elsőbe készül. „Már meg sem kérdezem, hogy mikor megyünk, vagy megyünk-e tanszereket venni. Azt mondta, hogy majd iskolakezdés után, miután meglátja az órarendet, tudni fogja, hogy milyen füzeteket kell vásárolnia. Illetve szeretne találkozni a tanárokkal, hogy elmondják az elvárásaikat is, kell-e külön házi feladatos füzet, vagy jó lesz egybe stb. Addig pedig maradt tavalyról egy vonalas füzet, azt mondta, majd abba jegyzetel az első órákon” — mondta egy másik anyuka, akinek a fia már a kilencediket kezdi hamarosan.

Ruha, cipő, sportfelszerelés…

A tanszerek mellett, ami talán még körülményesebb, az a ruha és cipő vásárlása — ilyenkor látszik meg igazán, hogy a gyerekeknek nőtt a lábuk, s mintha annak a fehér ingnek is rövidebb lenne az ujja, mint tavaly ilyenkor. „A ruhákat már megvettük, kellett benti cipő és egy új kinti, hiszen a láb az nő ebben a korban. Vettünk sportfelszerelést, felsőket, farmernadrágokat. Elképesztő, hogy egy hároméves gyereknek szinte ugyanannyiba kerül egy farmernadrág, mint nekünk, felnőtteknek. 350–400 lejt költöttünk ruhaneműre, és közel sem tudom megtölteni a szekrényt mindazzal, amit megvásároltam” — mesélte az oviba készülő kisfiú anyukája. 

„Tavaly ilyenkor tudtam, hogy valószínűleg az lesz az utolsó nyugodt ruhavásárlás. Már nem veszünk fel akármit, elkezdődött a válogatás. És az sem megoldás, hogy majd én megveszem, s otthon pedig meglátja, mert nem veszi fel, nem engedi, hogy ráadjam, ha nem ő választhatta ki. Már vettünk iskolakezdésre pár dolgot, eddig 300 lej körül költöttünk ruhaneműre, ám a sportfelszerelést még nem vettük meg, kivárjuk, hogy kérnek-e bármi egyformát” — mesélte az anyuka, akinek a lánya most lesz előkészítős. „Azonkívül, hogy mindent kinőtt, nincs semmi gond. A fehér ing, amit tavaly vettünk, talán a könyökéig ér. És elképesztő, hogy milyen árakat elkérnek egy-egy gyerekingért. Megvásároltunk már mindent, mert féltünk, hogy nehogy úgy járunk, mint tavaly: mire elindultunk, alig találtunk pár gyerekholmit, nem volt miből válogatni. 450–500 lej körül sikerült mindent megvenni” — mondta el egy elsős „nagylány” anyukája. 

„A ruhával több a gond, mint a tanszerrel. Új iskola, új osztálytársak, akkor már új minden kell, ami cipő, nadrág, ruha. És természetesen nem a legolcsóbb fajta. Már elkezdett vásárolgatni, természetesen egyedül, mivel szerinte 'ciki', ha az anyja vele vásárol. Tegnap egy 100-as, ma még 200, és még alig van valami. Szerintem csak a ruhanemű 700–800 lej körül lesz” — mesélte a kilencedikbe lépő, már tényleg nagylegény édesanyja.

Szilágyi Kinga