Készülnek a saját dalai, s jövőre jelentkezni szeretne az Eurovíziós Dalversenyre. Surányi Botonddal az X-Faktor utáni időszakról, terveiről beszélgettünk.
- Mi újság veled mostanában? Hogyan telnek a napjaid?
- Minden a legnagyobb rendben van. Nagyon sok időt töltök a barátnőmmel, emellett formában tartom magam, mivel sportolok is. Ezenkívül éneket tanítok egy helyi magániskolában.
- Elmondtad, hogy nagyon sokat tanultál az X-Faktorban. A szakmai fejlődés, tapasztalat mellett nőtt a koncertek száma is?
- Nem mondhatnám, hogy sokkal nagyobb lett a fellépéseim száma, de szerencsére van néhány koncert, amivel megelégszem. Ezek mind romániai fellépések. Azt viszont elmondhatom, hogy a tehetségkutató jót tett a karrieremnek.
- Kerestek-e meg a verseny óta kiadók, szövegírók? Ajánlottak-e esetleg lemezszerződést?
- Lemezszerződést még nem ajánlottak, hisz továbbra is szerződésben állok az Antena 1 televízióval, majd ennek lejárta után írhatok alá csak kiadókkal. Viszont több más előadó is megkeresett a verseny óta, s úgy néz ki, körvonalazódik néhány közös produkció egy-két hazai zenésszel, énekessel.
- Mikor legutóbb beszéltünk, említetted, hogy készülnek a dalaid. Ki írja ezeket, hol készülnek a felvételek? Mit kell még tudni róluk?
- Igen, készülnek a dalaim. Ezeket én készítem, én írom a szöveget, és az alapzene is saját alkotás. Itthon, a saját stúdiómban zajlanak a felvételek, s a terveim szerint néhány héten belül nyilvánosságra is hozhatok majd egy-két szerzeményt. Ahogy legutóbb is említettem, nem tudom elképzelni, hogy más dalait énekeljem, csak úgy leszek hiteles, ha a saját szerzeményeimet adom elő.
- Milyen célt tűztél ki magad elé? Mit szeretnél elérni a közeljövőben?
Az előbb is említettem, hogy az X-Faktor sokat dobott a pályafutásomon, de azt szeretném, hogy ez a népszerűség csak növekedjen. A másik célom, vágyam, hogy a rádiók játsszák a dalaimat. Jövőre pedig mindenképpen jelentkezni szeretnék az Eurovíziós Dalfesztiválra. Az idei román selejtezőkörben szerintem nagyon gyenge volt a felhozatal, a végeredményről pedig már nem is beszélek.
Botos István