Régebben a szülők arra intették gyerekeiket, hogy: „Tanulj, mert nem lesz belőled ember!” Ma már nagyon sok szülő arra neveli gyerekét, hogy: „Tanulj meg, kisfiam, komédiázni!” Magától értetődő volt az, hogy igazán embernek az számított, aki elvégzett egy iskolát, vagy megtanult egy mesterséget. Valahogy ez lenne a normális ma is. Az, aki gépkocsit vezet, legyen jogosítványa. Az, aki tanári vagy orvosi pályára adja a fejét, ismerje meg a pedagógia, illetve a gyógyítás tudományát. De így van ez azokkal is, akik jó szakmunkások akarnak lenni. Amellett, hogy elvégzik a szakiskolát, majd a mesterit, az öreg szakiktól el kell lopniuk a mesterség titkait, később pedig állandóan tanulniuk kell ahhoz, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. Egyedüli szakma a politikusi, amelyhez nem feltétlenül szükséges erkölcsi tartás, szakiskolai vagy egyetemi végzettség. Ha pedig a dolgok így állnak, nem csodálkozhatunk azon, hogy politikai vezetőosztályunk nem mindig felel meg az elvárásoknak, nem csupán amiatt, mert nem képviseli megfelelően az érdekeinket, gyakran még a „magához való esze” is hibádzik. Érdemes elgondolkodni: mi az oka annak, hogy társadalmunk nem tudott jobbat kitermelni helyette, hiszen annak a kevés kivételnek nagyon megnehezíti a dolgát a döntő többség. Valótlan lenne azt állítani, hogy nem akadtak volna jobbak eddigi államfőinknél, miniszterelnökeinknél, a minisztereknél, honatyáknál, alsóbb rangú vezetőknél. A probléma az, hogy a jobbakat, rátermettebbeket, tisztábbakat, erkölcsösebbeket nem engedték a hatalom közelébe, akik pedig a véletlen játéka folytán odakerültek, azokat elűzték, hogy ne bántsák a köreiket. Európa és a nagyvilág kezd rájönni arra, hogy Románia sakktábláján egyre hamisabban játszanak, a demokráciát még mindig csak kirakati elemként használják. A népek történelme választások és vezérek története. Ha kiélezett történelmi helyzetben a népek rosszul választanak vezetőt, országuk jövőjét, fennmaradását is kockáztatják. Ahhoz, hogy egy nép sorsa jól alakuljon, annak vezérei nem lehetnek se hályogkovácsok, se komédiások.

Elek György