Immár évek óta hagyomány, hogy a halmi református és római katolikus egyházközségek október 6-án – illetve a hozzá legközelebb eső vasárnapon - közös ünnepség keretében emlékeznek meg az aradi vértanúkról.

Az ugocsai emlékünnepségnek helyet adó halmi református templomban Szilágyi István Róbert dabolci lelkipásztor ünnepi igehirdetésében arra mutatott rá: bár 1849 október 6-a olyan borús, szomorú őszi nap volt, hogy még az ég is könnyeket ejtett, a magyarság történelmének egyik gyásznapja – nem népünk sírja lett Arad. Mert minden gyász, fájdalom, keserűség és reményvesztettség ellenére „1849-ben is s az azt követő években is volt Istenbe vetett hit. Gyászban volt a szív, a lélek, de a Magyar Golgotán az örökkévaló szeretet ölelte át őket. 1849 október 6-a reggelén hívő lélekkel indultak vesztőhelyük felé a vértanúk. Nem beszélhetünk magyar identitásról keresztényi hit nélkül. Ha a Szent Istváni örökséget nem viszi tovább népünk, lehet már Mohácsnál elveszünk. De mi tudjuk, akárcsak őseink: Istenben bízva tovább tudunk indulni. Nem lehet csonka magyar nemzeti öntudatunk! Isten ott van mellettünk minden pillanatban, az egyén és a nemzet mellett. És talpra állította az egyént, a magyar családot, a magyar nemzetet. Hívő szívvel és lélekkel kell megálljunk a 13 aradi vértanú emléknapján és meg kell halljuk: Isten újraépít bennünket. Meg kell lássuk céljainkat és feladatainkat itt az Ugocsában”. De milyen céljai, feladatai is vannak a mai ugocsai – halmi, kisbábonyi, dabolci – embernek? „Ragaszkodjunk földjeinkhez, ne hagyjuk el a templomot és az iskolát. Ha mi nem ragaszkodunk a hajlékhoz, akkor ki fog ragaszkodni? Ne hagyjuk el az iskolát és az anyanyelven való tanulást. Ne engedjük, hogy neveinkről lehulljanak az ékezetek! Ragaszkodnunk kell örökségünkhöz, hogy a hitet és nemzeti öntudatunkat tudjuk továbbadni gyermekeinknek, hogy értékeinket tudjuk továbbadni a következő nemzedékeknek!”

Az igehirdetés után az ünnepségen részt vevőket köszöntötték egy-egy igével a meghívott lelkész és lelkipásztorok, majd keresztelőre került sor – mintegy igazolásaként annak, hogy a halmiak ragaszkodnak és nem feledik gyökereiket. Hiszen a fiatal szülők külföldön dolgoznak-élnek, mégis fontos volt számukra, hogy kisleányukat itthon kereszteljék meg.

Ezt követően az általános iskola diákjai – Papp Erika magyartanárnő és Innovan-Bertók Renáta zenetanárnő felkészítésével – különlegesen szép, zenés, verses, furulyaszóval és énekekkel színesített emlékműsort adtak elő, amelybe idén először a legkisebbek, azaz az első osztályosok is bekapcsolódtak Szilágyi Orsolya felkészítésével. A gyermekek előadása után id. Fodor Lajos lelkipásztor olvasta fel 13 sor Kiss Ernő emlékére című versét – aki a 13 aradi vértanú közül azért is különleges, mert zsebében a császári kegyelemről értesítő levéllel állt a kivégzőosztag elé.

A templombeli ünnepséget követően a két egyházközség, illetve az RMDSZ képviselői megkoszorúzták a templomkertben lévő, a helyi világháborús hősök 2002-ben felavatott emlékművét. Innen a közel száz főnyi megemlékező a temetőbe zarándokolt ahhoz a 13 tujafa előtt álló kopjafához, amelyet az 1848-as szabadságharc emlékére állítottak a helybéliek 2000-ben. A Szózat eléneklése után Incze Lajos méltatta az aradi vértanúkat, rámutatva tettük üzenetére a ma embere számára, az összetartozás fontosságára.

A megemlékezés koszorúit a helyi RMDSZ nevében Incze Lajos és Ilyés Sándor, a református egyházközség nevében Fazekas József és Szentesi Péter, a római katolikus egyházközség nevében pedig Juhász Róbert és Szuhányi János helyezte el a kopjafa talapzatán, majd a megemlékezés a Himnusz eléneklésével fejeződött be. Hagyomány szerint az ünnepség után mindenkit szeretettel vártak és fogadtak a régi felekezeti iskola épületében egy kellemes agapéra.

Szabó Kinga Mária