Egészen közeli tapasztalatuk van a bábonyiaknak arról, hogy a kertészettel, mezőgazdasággal foglalkozó ember mennyire az Úristen jóságából él. Éppen ezért nem hiányozhat az életükből a hála sem, ahogyan nem is hiányzik. Szép szokás e vidéken, hogy amikor messzire visszhangzik a reggeli, déli vagy éppen az esti harangszó, bárhol is legyenek, megállnak egy pillanatra, s a szülőtől, nagyszülőtől vagy éppen a lelkipásztortól tanult néhány szavas imádságban viszik az Úristen elé hálájukat.

A hálaadó ünnepi istentiszteleten Sipos Miklós nyugalmazott esperes hirdette Isten igéjét a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 5–6. versei alapján: „’…elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?' Számba kell vennünk, hogy milyen helyet foglalnak el életünkben az anyagi és lelki javak. Mert ha ezek a helyükre kerülnek, akkor tudunk naponta hálát adni Istennek az Ő ajándékaiért. Alapigénk egymás mellé teszi ezt a kettőt: az élet anyagi és lelki feltételeit, és azt a kérdést intézi hozzánk, amire fontos becsületes választ adni: mi a helyük ezeknek az értékeknek a mi értékrendünkben? Melyiknek mekkora a jelentősége? Egyáltalán megvan-e mind a kettő mindannyiunk életében? Akinek pedig megvan, az a legnyomorultabb helyzetben is elégedett, hálás, kiegyensúlyozott, sőt, mondhatjuk: boldog.”

Az igehirdetést követően a vallásórás gyermekek rövid műsorral tették még ünnepibbé az alkalmat, majd Máthé Róbert vetési lelkipásztor-pszichológus előadásában a hálaadás lélektanáról beszélt a gyülekezetnek. Kihangsúlyozta, hogy a hálaadás, az imádság gyógyító hatással van az emberi lélekre, amire ma már mérhető bizonyítékkal szolgál a tudomány.
Jó hangulatú, humorral fűszerezett, áldott alkalom volt, amit a régi történetek, anekdoták még színesebbé tettek. Bár ünnepi keretek között ez volt az első ilyen hálaadó alkalom, gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy szeretnék, ha hagyománnyá válna az őszi hálaadás és ünnepszentelés. SZFÚ