Tegnap a szatmárnémeti Szakszervezetek Művelődési Házában nyílt meg Halász Györgyi Csilla Kilátások című egyéni tárlata. Az alkotásokat Muhi Sándor grafikus és művészettörténész magyar és román nyelven mutatta be. Zongorán játszott Stier Alexa Dorottya.

Halász Györgyi Csilla 1985-ben született Szatmárnémetiben, 2005-től 2010-ig a Karlsruhei Képzőművészeti Akadémián folytatta szobrászati tanulmányait, mestere Stephan Balkenhol. 2010-ben szerzett diplomát. 2011-ben felvételt nyert a mesteri képzésre, a németországi Regensburgban él és dolgozik. Üvegből, fából, bronzból készíti szobrait, térformáit, amelyek — mint a kortárs képzőművészeink alkotásainak nagy része — nem a szó szoros értelmében vett hagyományos plasztikák, sokkal inkább jelek, jelképek, rohanó korunk sutaságainak, ellentmondásainak interpretációi. Megítélésem szerint egységes ízlésszintet, világszemléletet, gondolkozásmódot tükröző világ ez, amelyhez a fiatal alkotó szorgalommal, kitartással keresi a megfelelő technikákat, anyagokat, formanyelvet. Útkeresései nyilvánvalóak, tetten érhetőek alkotásain, hiszen gyakran változtatja kifejezésmódját. Felfedezhetőek itt már másoknál is látott, vagy legalábbis nagyon hasonló megközelítések és ugyanakkor egyéni, eredeti gondolatok is. Munkái közül már-már hagyományosnak tűnnek cím nélküli bronz plasztikái, amelyek elvont formaviláguk ellenére, tömegüknek, a térben elfoglalt helyüknek, faktúrájuknak köszönhetően egységesek, szépek, kifejezőek. Danaé című alkotásán egy kisméretű, súlyos bronzfigura hátterét érzékeny rajzolatú, leheletkönnyű, áttetsző ábrákkal egészítette ki. Danaé mitológiai személy, királyleány, akit Zeusz a monda szerint aranyeső képében termékenyített meg. Halász Györgyi számtalan képzőművész elődjétől — Tintoretto, Tiziano, Rembrandt, Gustav Klimt, Correggio — eltérően nem magát a történetet, hanem az átélt, valószerűtlen, felemelő és kábító csoda, extázis hangulatát jelenítette meg a felhasznált anyagok és az erőteljes ellentétek segítségével. Egyike ez ritka munkáinak, amelyen felismerhető az ábrázolásra való törekvés. Ezúttal valahogy fontos volt számára, hogy az eredeti mondandó, üzenet ne kallódjon el, hanem a félreérthetetlen utalásoknak köszönhetően az általa várt hatást, reakciókat, érzéseket váltsa ki. Számomra a Halász Györgyi által bemutatott anyagból az ablak témával foglalkozóak tűnnek igazán érdekesnek, egyéninek. Természetesen a művésznőt ezúttal sem az ablakformák változatossága, díszei, a keretek ornamentikája érdekli, hanem az ablak jelképes jelentéstartalma, üzenet-értéke, megszemélyesítése. A törés ideje című alkotásában rögzíti, maradandóvá avatja a törés pillanatát úgy, hogy végleges formában rögzíti a darabokra repedt felületet. Különleges érzékenységgel, a törékeny, varázslatos, egyedi szépség tulajdonságával ruházza fel, immár önálló életre kelt vakítóan fehér, makulátlanul tiszta és hívogatóan nyitott ablakait a Leány az ablaknál című munkájában. Figyelmeztet, kiemel, kiürít és meglepetésszerűen, váratlanul továbbgondolásra érdemes tartalommal tölt meg üres kereteket Az üveg mögött című alkotásában. Mert a keretek, mint tudjuk, másodlagosak, személytelen mellékszereplők, a lényeg a gyakran sejtelmes, áttetsző, elillanó, tünékeny pillanat. Mi történik akkor, amikor az átlátszó üveg kívül reked a kereten? Miközben folytatódik a csoda, a keret végérvényesen és visszavonhatatlanul magányossá, kiürültté, sután groteszkké válik. A puszta tájban, az országút mellett hat pácolt, egyforma gerenda sorakozik katonás rendben, a közéjük rögzített, áttetsző üveglapok spontán, fehér rajzolata, a megfoghatatlan, az anyagtalan lét gondolatát próbálja visszaadni Anyagtalanság című szabadtéri alkotásában. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy korunk képzőművészete a végtelenül változatos és egyértelműnek egyáltalán nem mondható kifejezésmódok áttekinthetetlensége, követhetetlensége miatt egyre jobban eltávolodik a közönségtől. A műkritika szerepe megkönnyíteni, lerövidíteni az utat műalkotás és műélvező között. Ezt természetesen bizonyos szempontok alapján teszi, hiszen sok más mellett bármelyik művésztől elvárható a tehetség, szakmai képzettségen kívül a korszerűség és az egyéni, senki mással össze nem téveszthető kifejezésmód. Halász Györgyi alkotásai kétségtelenül beilleszthetőek azoknak a kortárs útkereséseknek a vonulatába, amelyek rohamosan változó, elgépiesedő, atomizálódó korunk értékeire, azok megőrzésének a szükségszerűségére hívják fel a figyelmet. Korszerűnek mondható ez a művészet hangvételében, az eszközök, technikák, a témaválasztás tekintetében, kreativitásról, bátorságról, a témaválasztásnak leginkább megfelelő kifejezésmódok kereséséről győz meg bennünket. Engem az is érdekelt, mennyire befolyásolta Halász Györgyit mestere, Stephan Balkenhol művészete, és örömmel konstatáltam, hogy már a maga útját járja és tanára részben groteszk, részben hiperrealista kifejezésmódját nem kívánja követni. Nyilvánvalóan még az útkeresés szakaszánál tart, de az itt kiállított munkák jelzik az irányt, törekvéseit és a teljes kibontakozás több lehetséges útjait.

Muhi Sándor