Nem akarta esetleg fölöslegesen útra tenni mentőskollégáit a 44 éves asszisztensnő, ezért autójával indult el a nagykárolyi kórházba, de vezetés közben rosszul lett.

Tragikus kimenetelű baleset történt tegnap kora hajnalban a 19-es országúton, Nagykároly határában, ahol a 44 éves, márnai illetőségű S. M. autójával lesodródott az úttestről, becsúszott az árokba, és frontálisan nekicsapódott egy kishídfőnek — a szerencsétlenség bő tíz perccel, negyedórával 4 óra előtt történhetett, ám mivel a korai időpontban még kevesen jártak arra, a 112-es egységes segélyhívót csak 4 óra 15 perckor riasztotta egy ott elhaladó autós.

A helyszínre a katasztrófavédelem feszítő-vágó egysége és egy oltóautó, valamint két intenzív terápiás rohammentő érkezett, s az öntudatlan állapotban lévő áldozat roncsból való kiszabadítását követően azonnal elkezdték újraélesztését, mint ahogy a nagykárolyi kórház orvosai is minden tőlük telhetőt megtettek, azonban sajnos már nem sikerült megmenteni az életét.

Mint kiderült, a Szatmár Megyei Mentőszolgálat kötelékében asszisztensnőként dolgozó S. M. 3 óra 30 perc körül ébresztette nagyobbik fiát, mert rosszul érezte magát, de nem akarta úgymond „fölöslegesen” útra tenni mentős kollégáit, s úgy döntött: gépkocsiba ül, és elvezet a nagykárolyi kórházba — vezetés közben azonban ismét rosszul lett, s a feltehetően irányítás nélkül maradt gépkocsi az árokba, illetve a kishídfőnek csapódott.

Az eset — az asszisztensnő két kiskorú gyermekének árvaságán túl — azért is szomorú, mert míg S. M. úgy döntött, nem hív mentőt, nem terheli le esetleg fölöslegesen kollégáit a kiszállással, mert lehetnek az övénél sokkal sürgősebb és súlyosabb riasztások is, addig mások (nagyon sokan!) gátlástalanul visszaélnek a mentőhívással, ugyanis tudják: akit mentőautó szállít be, annak elsőbbsége van a sürgősségi osztályon a kivizsgálásnál, ellátásnál. A Szatmár Megyei Mentőszolgálatnál kicsivel több mint 150 fő és 30 autó dolgozik, azaz látja el a 330 ezres lakosságot — s minden fölösleges mentőhívás magában hordozza a veszélyt, hogy egy valós, súlyos és sürgős riasztáshoz, tényleges életmentéshez későn érnek oda.