Vidék

Hálaadó istentisztelet és Bocskai-megemlékezés Szárazberken — KÉPGALÉRIA

2026.11.22 - 14:21
Hálaadó istentiszteletet és az idén 420 évvel ezelőtti eseményekre visszapillantó Bocskai-megemlékezést tartottak szombaton Szárazberken.

A templom környezetének megújulása és az egyházi épületek megszépülése a helyi gyülekezet összefogásának, elhivatottságának és kitartó munkájának gyümölcse —  ezek az eredmények nem csupán a környezetet teszik szebbé, hanem a közösség erejét, hitét és összetartozását is tükrözik.


Szombaton a szárazberki református gyülekezet (és nem csak) az elmúlt években a parókián, a gyülekezeti teremben, a templom környezetében, valamint a temetőben és a ravatalozónál megvalósult felújításokért és fejlesztésekért adott hálát. 

Az ünnepi istentiszteleten ft. Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök hirdette Isten igéjét. A jelenlévőket Elek Arnold Zoltán helybéli lelkipásztor köszöntötte, majd egyházi és világi elöljárók mondták el ünnepi gondolataikat.

Az alkalmat énekkari szolgálat, orgonajáték és szavalat gazdagította. A gyülekezet vetítés keretében mutatta be az elvégzett felújítási munkálatokat, majd elismerő emléklapokat adtak át mindazoknak, akik tevékenyen hozzájárultak a felújítások megvalósításához.

„Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük” 


Az ünnepi alkalom folytatása már nem a pár évvel, hanem a több évszázaddal korábbi múltba pillantott vissza: Bocskai István fejedelem emléke előtt tisztelegtek, a cinteremben álló mellszobra előtt. 
Amelyet anno (2003 októberében) nem véletlenül állítottak fel a templomkertben, ugyanis 1606 januárjában Szatmár vármegye nemessége Szárazberken találkozott a fejedelemmel, s ajánlotta fel neki szolgálatait, az eseményt pedig a templom szószéke alatt latin nyelvű tábla jelzi.

Az Erdély aranykorát megalapozó, a protestáns hit szabadságát visszaadó Bocskai számára az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke biztosította az erdélyi fejedelmi címet, és a Partium mellett Erdélyhez csatolta Ugocsa, Bereg és Szatmár vármegyéket is.
A magyarok Mózesének is nevezik, hiszen a reformációért legtöbbet tevő politikusok egyike volt — és akinek ezért Genfben a reformáció emlékműve egyik szobra az alakját őrzi, az alatta lévő felirat pedig az egyik jelmondata: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.”

Az sem mellékes, hogy végrendeletében külön rendelkezett arról: Szatmár vármegyét és a környékbeli várakat hagyják meg Erdélynek a függetlenség és az egyensúly megőrzése érdekében: „Meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyarországi híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az Erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az Erdélyieket tőlük el ne taszítsák, tartsák véreiknek, tagoknak.” 

KREK/Szabó Kinga Mária

(Fotók: Torkos Márk–Erik - KREK)