Az Aranyosmeggyesi Református Egyházközség vasárnap 13 órától tartotta hálaadó istentiszteletét, többen örültek együtt az örülőkkel, a maroknyi gyülekezettel együtt ünnepelt az egyházkerület és az egyházmegye főpásztora, több meghívott lelkipásztor, az egri kórus és több meghívott vendég.
Tolnai János beszolgáló lelkipásztor köszöntését követően Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét a 126. zsoltár alapján: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr. Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk. Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.” Panasz és hála is megjelenik a zsoltárban, de a hála érzése győzedelmeskedik. Tud a zsoltáros úgy a múltba tekinteni, hogy hála van a szívében. A kérés a jövőbe tekintve is reménységgel telve hangzik el: az Úr fordítsa felénk orcáját! Ez az ígéret félelmet oszlató, ugyanakkor tettre késztet, hogy ne csak álmodjunk, hanem tegyünk is. Imádkozunk, hálát adunk, felfedezzük Isten tetteit a múltba tekintve, ebből merítve pedig bizalommal tekintünk a jövőbe — biztatott Csűry István.
Dr. Király Lajos esperes Márk evangéliuma 1. részének 15. versével köszöntötte az ünneplő közösséget: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa.” Az elöljáró elmondta, hogy az „Itt az idő” amerikai filmek egyik visszatérő klasszikus mondata arra hívja fel a néző figyelmét, hogy ezután következik a lényeg, a változás, az akció és a cselekedet. Az emberiség számára bizonyára izgalmas felfedezés lehetett, hogy köze van az érkező időhöz — amelyet különböző praktikákkal igyekezett is befolyásolni. A „régi idők embere” megszentelt időben és térben élte az életét: azaz az életének volt egy emberi ritmusa, ugyanakkor egy rendezett világot tapasztalt önmaga körül. A templom több gyülekezetben ezt a mikrovilágot testesíti meg, amikor az érkező időt Isten ajándékának tekinti, ezért méltóságot ad annak az ünnepnapok által is. Ugyanakkor a templom a rendezettséget is közvetíti a gyülekezeti tagok felé — gondoljunk csak arra, hogy még napjainkban is vannak olyan istentiszteleti hajlékok, ahol külön helyük van a nőknek és a férfiaknak, a fiataloknak és a gyermekeknek, a lányoknak és a fiúknak. Az istentiszteletre érkező ezért gyermekkorától érezhette és megtapasztalhatta, hogy neki is helye van a teremtett világban és időben egyaránt.
Ezután a jelen levő lelkipásztorok igei áldása következett: Szilágyi István Róbert dabolci, Kiss Szabolcs apai, Törő Attila Miklós patóházi és Rácz Ervin, Szatmár-szigetlanka lelkipásztora köszöntését követően dr. Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok is tolmácsolta Isten áldását. Felszólalt Csige Sándor konzul a Kolozsvári Magyar Főkonzulatus képviseletében, majd az esperessel egyetemben leleplezte az erre az alkalomra elkészített emléktáblát.
Tolnai János beszolgáló lelkipásztor megköszönte az anyaország és az egyházkerület támogatását, Fóris Ottó helyi főgondnok hozzáállását és lelkes munkáját, majd az alkalom minden bizonnyal legfelemelőbb pillanatát hozva Fóris Zalán, a gyülekezet egyetlen vallásórása mondott verset.
Az egri református gyülekezet kórusa Tolnai Zelma vezényletével hálaénekekkel áldotta Istent, majd Varga Sándor színművész adta elő az Én, Károli Gáspár című monodrámát. Olyan térségben, mely méltán nevezhető a reformáció bölcsőjének, pláne olyan gyülekezetben, mely lélekszámban az anyaegyházközségek közül talán a legkisebb az egész egyházkerületben, jó volt hallani a bibliafordítóról szóló előadást.
Olyan időket élünk, amikor egy tizennyolc lelkes gyülekezet is templomrenoválást tud ünnepelni. Tudjuk-e értékelni ezeket az időket, van-e hála szívünkben?