Alig-alig akart vége szakadni vasárnap hajnalban a szombaton délután kezdődött Vándortáncháznak.

Már messziről hívogatóan világítottak a Borókagyökér Egyesület Lépésházának fényei szombaton késő délután, közelebb érve pedig már a lábat mozdító muzsika is kihallatszott — a belépő pedig igazi táncházba csöppent. Kása Zsolt és Melinda néptáncoktatók két évvel ezelőtt indították útjára a Vándortáncházat s azóta járják körbe a megye településeit azzal a céllal, hogy a néptáncot szeretőknek — akiknek ritkábban van alkalmuk ropni — egy-egy felejthetetlen, élőzenés estét biztosítsanak. Ami ez alkalommal is remekül sikerült, köszönhetően egyrészt a talpalávalót fáradhatatlanul húzó Soroglya zenekarnak, másrészt pedig a rengeteg táncolni akaró felnőttnek és gyermeknek. A Nagyvárad Néptáncegyüttes zenekarának kitartására szükség is volt, hiszen több mint nyolc órán át ropták fáradhatatlanul — pontosabban egy-egy népdaléneklős „szünettel” tarkítva — a jelenlévők. Akik között volt, aki még csak most tanulgatta a lépéseket, s volt, aki nagyon is jól ismerte őket, hiszen a Kása házaspár tanítványaiként Dobráról, Bogdándról, Mikolából, Szamoskrassóról és természetesen a Szatmárnémeti Városi Táncházból érkeztek. Természetesen az aprónépekről sem feledkeztek meg: az óvodásokat, kis- és nagyobbacska iskolásokat (és szüleiket) vitték táncba szórakoztató népi gyermekjátékok formájában, s nagy derültséget okozott egy-egy pusziadós játékvég. A mozgásban megéhezetteket, megszomjazottakat zsíros kenyérrel és teával kínálták, a régi, falusi fonókat idéző „kézimunkasarokban” pedig előkerültek a nemezvarró tűk, kötő- és horgolótűk is.

Szabó Kinga Mária