Szőlőt csak csentek, de vidámságot, finom falatokat, jókedvet és táncot bőven szüreteltek Borókáéknál.

Soha ilyen sokan még nem voltak a Borókagyökér Egyesület hagyománnyá érett, hagyományőrző szüreti mulatságán, mint idén — a Szejke-tanyán szombaton már kora délutántól nagy volt a sürgés–forgás, töltötték a káposztát, hatalmas üstben rotyogott a gulyásleves, illatos fürtökből kötözték a malomkeréknyi szőlőkoszorút, a Lépésházban terítették–díszítették az asztalokat s a gerendákat; az egyik sarokban kiállították az egyesület kézművesei által felajánlott, szebbnél–szebb tombolanyereményeket, a teraszon pedig a különféle ékszerekből és kerámiatárgyakból álló „vásársarkot”. A csapatokban érkező bálozók (összesen 260–an) biztosak voltak benne, hogy különleges mulatság és éjszaka vár rájuk, hiszen közülük jópáran már sokan részt vettek valamilyen Boróka–eseményen, aki pedig most először lépett a Szejke–tanyára, az kicsit izgatott–izgalommal várta: lesz–e olyan „jó”, mint ahogy az egyesület tevékenységét dicsérő vélemények mondják.

A belépőket rögtön a teraszon két hatalmas, szemkápráztatóan színes és ízes falatok alatt roskadozó asztal, s kupicákban az Isten hozott-szilvalé, illetve a szüreti díszbe öltöztetett teremből kihallatszó muzsikaszó köszöntötte. „Számon a kulacs, hogy teljesüljön vágyam, kelmetek is tegyék mindnyájan utánam!” — vette át az irányítást a Kisvárdáról érkezett Rajzinger Csaba vőfély és legfőbb szőlődicsérő, aki rigmusaival az éjszaka folyamán sokszor könnyesre nevettette a mulatozókat — a mulatozás hangulatát pedig csak még inkább megalapozták a mikolai Rákóczi Kulturális Egyesület Gyöngyösbokréta néptánccsoport gyerkőcei, repetát is járva. Magukat a bálozókat sem kellett különösebben biztatni, gyorsan táncra perdültek és az Amulett zenekarnak köszönhetően ropták is hajnalig — apróbb „szusszanókat” csak a gulyásleves, majd a töltött káposzta asztalra kerülése, a Venyige Szépének és Szőlőtőke sármjának megválasztása és a hatalmas szőlőkoszorú licitje okán tartottak csak.

 Szabó Kinga Mária