Szent László Király ünnepén templombúcsúra gyűltek a gencsi katolikus egyházközösség tagjai.

Vasárnap délután 4 órakor került sor a gencsi Szent László Római Katolikus Templomban a búcsúszentmisére. A faluból – és nem csak – érkezett hivek megtöltötték a kicsi templomot, és együtt imádkoztak az ünnepen. Szent László Lengyelországban született és Árpád-házi magyar király volt 1077-1095 között. Királyként roppant szigorú, de igazságos volt. Uralkodása idején Magyarország, fennállása óta először, képes volt a hódításra.  Erősen keresztény hitű, bátor, harcias király volt. Az ő uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket: Gellért püspök, I. István, Szent Imre, András és Benedek remeték. Előbb Somogyváron, majd 1106-ban Váradon helyezték örök nyugalomra véglegesen, az általa alapított régi Székesegyházban, mely akkor a nagyváradi várban volt. Őt magát 1192-ben avatták szentté. Szentbeszédében Erdődi Endre görögkatolikus parókus példaként állitotta az egybegyűlt hivek elé Szent Lálszló királyt. A régi királyok idejében a magyar nemzet megszilárdult, hiszen az akkori politikai elit megalkuvás nélkül az isteni igazságokat tette az ország működésének alappillérének. Szent László példája nagyon aktuális: teljes volt minden erénnyel, bőkezű, határozott volt, és az isteni akaratban nem kételkedett. Ez a legfőbb különbség a régi, és mai magyar nemzet között, hiszen a mai egyre gyengül és több száz éve önmagát pusztitja. Ha azonban nem változtatunk ezeken, a régi dicső emlékek maradnak csupán – véli Erdődi Endre.

A parókus hozzátette, a tegnapi ünnepen nem csak tisztelni kell Szent László Királyt, hanem követni is a példáját és a mai kor emberének is erényes, alkut nem ismerő életet kell elkezdeni. Szent László negyven év viszályos időszak után tett rendet az országban. Nekünk is ezen az úton kell elindulni, belsőnkben kell rendet tenni. Csak az tud a világban és társadalomban jó példával szolgálni, aki maga is erényes, jó. A szent királyt két dolog foglalkoztatta: Isten és az ember ügye. Istennek tetsző életet kell élnünk, az ő példáját követve kell szembe szállnunk minden külső veszéllyel. E mellett azonban ápolni kell nemzeti értékeinket is, az anyanyelvet, kultúrát. Szent Lászlü életének mozgatórugója Isten, és a nemzet ügye volt. Miután ezekben a dolgokban rendet teremtett, hitelesen tudott uralkodni. Mi is legyünk László követői abban, ahogyan ő követte az Istent. Szent László példája minket is változásra kell buzditson, hiszen ő olyan volt, mint a sötétségben a hajnalcsillag, a ködben a világitó hold. A búcsúszentmise végén Tyukodi Antal, a gencsi közösség plébánosa kösztötte a hiveket, Borota Ottó esperest és Erdődi Endre görögkatolikus parókust.