A régi szüreti mulatságok hangulata elevenedett meg szombaton a Szatmárhegyen megtartott szüreti bálon, ahonnan nem hiányoztak a hamisítatlan falusi ízek, színvonalas zene, jó társaság és a felszabadult tánc.

Már híre ment annak, milyen színvonalasak a szatmárhegyi szüreti bálok, nem csoda hát, hogy szombat este a helyi kultúrotthont zsúfolásig betöltötték azok, akik szeretik a hagyományos szüreti mulatságok hangulatát, a szatmárhegyiek mellett sokan jöttek el Szatmárról és az egész megyéből. Az RMDSZ helyi szervezete most is kitett magáért, hogy a mintegy kétszázötven bálozó jól érezze magát, hiszen ezúttal sem maradtak el a hagyományos ízek, színvonalas zene, jó társaság és a felszabadult tánc. A felhőtlen hangulat az egész mulatságot végigkísérte. A vendégeket szőlőfürtökkel, őszi gyümölcsökkel feldíszített terem fogadta, amelyekből tánc közben lopni is lehetett, amikor a csőszök éppen máshová figyeltek. A hamisítatlan falusi ízek, a Szatmárhegyen termett szőlő finom bora, a pálinka hamar meghozta a jókedvet, megoldotta a hangulatot és a nyelveket is a szépen terített asztaloknál. A régi szüreti mulatságok hangulatát varázsolta a bálterembe Matyi István ceremóniamester, aki cifraszűrben mondta el szüreti bálra hívogató ízes-tréfás beszédét. Csak úgy ámultak az emberek, amikor a Meszes néptáncegyüttes népviseletbe öltözött fiataljai elkezdték ropni a szilágysági, szatmári táncokat, de aztán a bálozók sem hagyták magukat, hamar megjött a kedvük a táncra, betöltötték a táncteret, mindenki elégedett lehetett, hiszen volt mulatós magyar, román és cigányzene egyaránt.

Borkirályt választottak

A táncok között sem volt idő unatkozni, hiszen meg kellett verekedni a falu borkirálya címért, ezt a megtisztelő címet aztán egy évig viselheti a gazdája. Ehhez azonban nem akármilyen erőpróbákat kellett kiállni, minden asztaltársaságnak számot kellett adnia arról, mennyire ismeri a hagyományos bortermelés praktikáit, csak kevesen tudták például, mi is az a karikahányás. Kevés férfiúnak sikerült valóban szépen megszólaltatni a szarukürtöt, amivel régen a szőlőt őrző csősz jelezte, hogy hol van, és azután lopóval bort kellett szívniuk a korsóból, ami nem olyan könnyű feladat mint amilyennek látszik. Végül a legrátermettebb legény Gyapai Szabolcs nyerte el a falu borkirálya címet, amellyel egy évig büszkélkedhet. Láthatóan az RMDSZ megyei vezetése és Adrian Ştef megyei tanácselnök is igen jól érezte magát a bálon. Mindenki úgy belefeledkezett a mulatságba, táncba, hogy csak virradat után tértek haza.

Pándi Annamária