Pénteken zárult a Tasnádi Ady–Kölcsey Kulturális Egyesület által szervezett Hagyományőrző és mesetábor Tasnádon. Az 5–12 év közötti gyermekeket megszólító program egyike azoknak a megvalósult elképzeléseknek, amik a vidék magyar kultúráját és a magyar oktatását célozzák. Úgy Tasnádon, mint a környező falvakban mindennapos tényként lehet megélni a kivándorlás, az asszimiláció és az urbanizáció hatását: a legtöbbször már csak egy-egy magyar nyelvű osztály indul Tasnádon, a környező falvakban pedig szimultán osztályok működnek, és mindenütt nagy a roma diákok aránya. A Tasnádi Ady–Kölcsey Kulturális Egyesület ezen projektjének célja pótolni azokat a hiányosságokat, amelyek a szórványban működő, két tannyelvű oktatási intézmények tevékenységéből adódnak.

Póka Mária és Czumbil Bernadette kezdeményezésére már a tavalyi évben elindult a foglalkozássorozat, az idei program mottója pedig a hagyományos értékeink élményszerű megismertetése volt. A tábor 5 napos időszakában az 55 kisiskolás és óvodás korú gyermek korosztály szerint, körforgásszerűen kézműves, mese- és népdalfoglalkozásokon vehetett részt. A hagyományos mesterségek titkaiba és művelésébe a szatmárnémeti Borókagyökér Egyesület mesterei által kaptunk bepillantást. Kicsik és nagyok egyaránt örültek a fafaragás, üvegfestés, agyagozás és bútorfestés élményének. A meseterem témáját a Számadó Ernő gyűjtötte érmelléki mesék szolgáltatták. A választás nem véletlen, hiszen a ma Szatmár megyei várost, Tasnádot — amelyik valamikor közigazgatásilag Szilágy vármegyéhez is tartozott — egykoron az Érmellék központjának tekintették. A Póka Mária helyi tanítónő által vezetett meseteremben régi idők emberei elevenedtek meg: a favágó, a molnár, a bojtár, a juhász, a szegény leány és a várkapitány. A mesék varázslatos világa kitűnő lehetőséget biztosított a hagyományos mesterségek tüzetesebb megismertetésére, valamint a népi ruhadarabok és munkaeszközök bemutatására. Emellett a meséket az udvaron felállított, közel életnagyságú meseházikón a gyerekek maguk festették meg Herskovics Emőke rajztanárnő segítségével. A nagyobb gyerekek a népi öltözet egyes darabjait saját kezükkel szabhatták ki, takaros fakanálmenyecskéket és -legényeket alkotván. A legkisebbek legnagyobb örömére Juhász Anna tanítónő népi gyerekjátékokkal színesítette az együttlétet. A megtanult népdalok erejét a közös éneklés, valamint furulya- és citerakíséret is fokozta Czumbil Bernadette, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zongoratanára irányításával. A kiválasztott dalok az érmelléki mesék témájához és fordulataihoz igazodtak, ezáltal a szereplők gondolatvilágát és érzéseit is közelebb érezhették magukhoz a gyerekek.

Az érmindszenti kirándulás nem véletlenül került be a hét programjába. A faluban működő malom látogatása szervesen egészítette ki a gyerekek tanulását, hisz közelről tekinthették meg a mesékben megkedvelt molnárlegény munkáját. Az érmellék legkiemelkedőbb egyéniségéről, Ady Endréről Bendel Júlia magyartanár mesélt a szülőház udvarán lekuporodott gyerekeknek, akiknek a java része most először hallott a költőóriásról.

A táborzáró kis bemutató szerepen a gyerekek nagyon szívesen működtek közre, hisz korosztályonként előadták az áttanulmányozott mesét, énekekkel, kis tánccal fűszerezve. A tábort elhagyva hazavihették a saját készítésű kézműves alkotásokat, valamint füzetbe fogva a tanult mesék és énekek nyomtatványait.

Egy élményekkel sűrített hetet tudhatnak maguk mögött úgy a gyerekek, mint a pedagógusok. Köszönet az önkénteseknek: Pozman Katalin és Negrean Renáta tanítónőknek, akik a kézműves foglalkozásokon tevékenykedtek, valamint a szülőknek a lelkes segítségükért. Kiemelt hála a Bethlen Gábor Alapnak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak támogatásukért, amivel életre szóló élményt biztosítottak tasnádi, tasnádszántói, érszakácsi, tasnádszarvadi, pelei és kőrösi gyerekeknek.

Czumbil Bernadette