Sokan elismerik, hogy modern, posztmodern társadalomban élünk, mégis nagy szerepet kap a hagyományőrzés, vagy legalább annak a látszata. Már a hagyományőrzés is kezd üzletté válni, vannak, akik a hagyományőrzésből élnek, mert felismerték, hogy jól becsomagolva, jól tálalva el lehet adni ezt a témát. A tapasztalat azt igazolja, hogy amikor a hagyományőrzés a külsőségekre szorítkozik, elveszíti a szerepét. Hagyományt őrizni nem más, mint úgy élni, ahogy az elmúlt korokban éltek. Nem azon kell ma vitatkozni, hogy van-e létjogosultsága a hagyományőrzésnek, hanem azon: hogyan találja meg a mai ember annak a lehetőségét, hogy a régi szokások szerint élve is megfeleljen a mai elvárásoknak. Elfogadhatóvá kell tenni az örökölt életmódot, a szokásokat még akkor is, ha ezek elfogadtatásáért — főként a fiatalok körében — folyamatosan kell küzdeni. Régimódinak csak azt kell nevezni, amire ránő egy élhető és fenntartható, újszerű életstílus, amire lehet jövőt építeni. Egy ideje már nemcsak az egyének, hanem az egész társadalom az útkeresés időszakát éli. Mindenki arra törekszik, hogy megtalálja valódi énjét, amire valóban nagy szükség van, de az semmiképp sem lehetséges, ha ez az útkeresés nem a megfelelő modell alapján történik. Az útkeresés során az emberben elindul egy belső keresési folyamat, de nem mindig a legjobb értékrendek kerülnek előtérbe. Az élhető és fenntartható modell az, amikor az ember kialakít egy bölcs életszemléletet, megtanul középen maradni, egyformán hallgat az érzelmeire és az értelmére. Minden útkereső ember egy közösségben él. Minden közösségnek megvannak a maga hagyományai, de nagy kihívásokat jelent számukra a rohamosan változó világ. A férj-feleség kapcsolatban sem egyszerű hagyományokra épülő, korszerű úton haladni. Ritka az az eset, amikor mindkét fél egyszerre ismeri fel, hogy változtatni kell ahhoz, hogy megtalálják a járható utat. Ennél is ritkább az, amikor valaki beismeri, hogy az önmagáról kialakított kép nem fedi teljesen a valóságot. A hagyományőrzés és a megújulás közötti útkeresésben könnyen elveszítheti sajátos énjét az ember, vagy egy értékrendet alakít ki, ami már nem hagyományos, de még nem modern, vagyis semmilyen, ami a „nem számít” kategóriába sorolható.

Elek György