Érdekvédelmi szervezetünknek az elmúlt huszonöt év során sikerült hagyományokat teremtenie. Ilyen hagyomány az, hogy választási kampányok idején mindig felélénkül az élet, összefogásra, egységre szólítanak fel a politikusok, meg kell szerezni a közösség bizalmát, mert nagy veszélyek fenyegetik a romániai magyarságot, ha nem érjük el a parlamenti küszöböt, nem jutnak be jelöltjeink a parlamentbe és nem lesz meg a lehetősége annak, hogy kormányra kerüljünk. Sokan nem értik, miért kell visszaszerezni a közösség bizalmát, arról nem esik szó, hogy miért veszítette el a szervezet ezt a bizalmat. Hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi ígéret hangzott el az elmúlt huszonöt év alatt, amelyek közül sok a következő választási kampányokban is el fog hangzani. Huszonöt éves értéket kell megőrizni a következő huszonöt évre — figyelmeztetett a szövetségi elnök. Nem tért ki külön ezekre az értékekre. Nem sorolta, hogy miről mondtunk le azért, hogy a mindenkori kormánypártok szekértolói lehessünk, olcsón eladva magunkat egy-két közalkalmazotti állásért, arról sem beszélt, hogy az elért eredmények sem voltak hosszú életűek, de több olyan törvény elfogadásának is örülhettünk, amelyek ránk vonatkozó pontjai sohasem léptek életbe.

A másik nagy hangzatos szlogen, hogy nekünk magunknak is meg kell újulni. A 2012-es választások után, amikor érdekvédelmi szervezetünk vezetői szerint minden addigiaknál jobban szerepeltünk — igaz, hogy a kulcspozíciókat elveszítettük —, meghirdették a lassú építkezést, aminek jeleit ma sem látjuk, de most újra felgyorsult a megújulás. Az, ami eddig nem sikerült, most rövid időn belül sikerülni fog? Megújulunk úgy, hogy maradnak a régi emberek, köztük olyanok, akik úgy akarják megszerezni a bizalmat, hogy nem merik vállalni a bírósági vizsgálatot. Huszonöt év alatt most történik meg először, hogy nincs kihívója a szövetségi elnöknek. Olyan ez, mint amikor a székely fiú a tenyerébe vett egy sült krumplit, odanyújtotta az apjának és azt mondta: „No, válasszon édesapám!” Az egészben az az érdekes, azt mondják politikusaink, hogy sajnos nincs jobb. Ezt így kimondani elég elgondolkodtató kijelentés, de mit tehetnénk, ezek vagyunk.

Elek György