Mint bármi mást, Romániában a gyorssegélyt is kérni kell, mindegy, hogy háború van a rászoruló országában, vagy béke. Nincs ez másképp az ukrán-orosz konfliktus esetében sem, Szatmárnémeti anyagi segítséget ígért ukrán testvérvárosának, Ungvárnak, ám ezt nem tudja csak úgy átutalni a kárpátaljai város önkormányzatának, ezt az ungvári polgármesternek előbb kérvényeznie kell írásban, időben, szépen egyértelműen.

A tanács előtt

Ezen a formaságon szerencsére hamar túlestek, Bohdan Andrijiv ungvári polgármester kérvényét március hetedikén iktatták a szatmárnémeti városházán, március kilencedikére pedig sürgős tanácsülést hívott össze a polgármestertárs Kereskényi Gábor, mert a testületnek kellett jóváhagynia a segély kiutalását.

Megszavazták

„Tudjuk, hogy a fegyveres katonák háta mögött egy dráma zajlik, amit hétköznapi emberek élnek meg, csodálom a civil szervezetek elszántságát, irigylem erejüket és kitartásukat, amivel a menekültek segítségére siettek. Nem elég azonban a napi szintű kapcsolattartás ezekkel, az önkormányzatnak is be kell kapcsolódnia a segítésbe, és mivel az otthon maradottak még nehezebb helyzetben vannak, mint az otthonaikat elhagyók, ott helyben kell beavatkoznunk. Másik testvérvárosunkon, Beregszászon már segítettünk, most Ungváron a sor” — mondta el a tanácsülésen, a szavazást megelőzően Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester.
Nem volt vita, nem volt ellenvetés, egy emberként szavazták meg a segély kiutalását az ukrajnai Ungvár számára a szatmárnémeti tanácsosok. A polgármesteri előterjesztésben szereplő százezer lejes (20 ezer eurós) segítség nagyon hamar el is indulhat az ungvári városháza felé. 

Beregszász és Ungvár

Mindkét várost azzal kívánta segíteni Szatmárnémeti, amire ott szükség van, annak megfelelően jártak el, ahogy az kérve volt. Beregszász tartós élelmiszert és alapvető szolgáltatások fenntartásához szükséges eszközöket kért: azokat kapott. Ungvárnak pénzre volt szüksége, azzal segített hát Szatmárnémeti.

Princz Csaba