Népi bölcsességekkel, jó ízlésű humorral teli történeteivel állt színpadra Nagykárolyban Berecz András mesemondó, előadóművész.

Szombat délután állt ismét színpadra Nagykárolyban Berecz András. A Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész egy olyan korról, egy olyan életszemléletről szólt a több mint 160 fős hallgatóságának, amely már legfeljebb nyomokban fordul elő. Mint utalásaiból következtetni lehet, a sokéves kutatói munkája gyümölcsét fonta történésekbe, mesékbe, és azokat osztotta meg a közönséggel.

Nyilván előadóművészként is embert próbáló feladat egyesegyedül kiállni a színpadra, és mesével, történéssel szórakoztatni. Talán még Berecz Andrásnak sem sikerült volna, ha nem eleveníthette volna fel a kutatásai során hallottakat. Így beszélt Jánosról, akinek valamelyik elődje bizony Mária Teréziával huncutkodott, és összeírta, hányszor is okozott örömöt az uralkodóasszonynak. Azonban utóbbi 99-et mondott — az emlékeire alapozva, míg János felmenője 100-at számolt össze a rovásai alapján. No, ha így, akkor inkább újrakezdte — elejéről a feladatát —, de csak nem engedett az abszolutizmusnak.

Szó esett arról is, hogy manapság veszélyben vannak a nyelvek. És leginkább akkor kezdhetünk aggódni, amikor eltűnnek a hangsúlyok. „Há' e' hó-e?” — kérdezi az egyik székely atyánkfia Helsinkiben, kicsit talán fitymálva a finn havat. A féltestvére rögvest rávágja: „há' a hó há'!”

Óh, rengeteg ilyesféle életbölcseletet mondott Berecz András! „Fél munkába belé se fogj!”; „Ha vagyunk, legyünk!” Szerinte „ez a beszéd, ezt gránitba lehet vésni”, igaz, ő maga nem vesszőt tenne a két tagmondat közé, hanem hosszú gondolatjelet, hiszen vesszővel sietségre ösztönöz, és „ha ezt elhadarod, mint a pesti buszmegállóban, ahogy illik, nincs értelme. Annak a csöndnek, annak értelme van! Mert a csöng jó…”

A közönség hosszasan, állva tapsolta az előadóművészt, aki persze ismét felvetette, bármikor meg lehet őt szólítani — éppenséggel kérte is erre a jelenlévőket — azzal, hogy rákérdeznek tőle: „milyen színű a barna medve szőre?” Ha rávágja, hogy „fekete”, akkor bizony magánál van, persze ez egyáltalán nem biztos…

Megyeri Tamás Róbert