Az egyik már levitézlett, de még mindig nagy befolyással rendelkező vállalkozó-politikus nemrég azzal az ötlettel állt elő, hogy Románia számára az lenne a megoldás, ha megszüntetnék a DNA-t. Így beléphetnénk a schengeni övezetbe, mert nem lenne olyan nagy a korrupció, és a gazdaság is jobban erősödne. Ha ezt egy hétköznapi ember mondaná, legfeljebb mosolyognánk egyet, és azt mondanánk megvont vállal, hogy ennyit ért ő abból, ami körülötte történik. Persze az említett politikusnak is igaza van, hiszen ha nem lenne DNA, valóban nem lenne korrupció, mert nem lenne, aki azt leleplezze. No de mit szóljunk, ilyen a mi világunk. Az elmúlt évben a hatóság ötvennyolc bűnügyi iratcsomót kezelt, közülük tizenhatot saját kezdeményezésből indítottak, a többit különböző ügyészségektől vettek át. Összesen ötvenhat gyanúsítottat vizsgáltak ki, közülük negyvenketten a belügyminisztérium kötelékében dolgoztak. Az elmúlt évben tíz büntetőjogi iratcsomóban állítottak ki vádiratot huszonnégy névre, ebből tizenkét vádlott belügyes. Ha nem lenne DNA, ezekre a vizsgálatokra sem került volna sor. De nem csak a DNA van útjában az előrehaladásnak. Gondoljunk csak arra, hogy a büntető törvénykönyv módosításával a törvényhozó kiemelten fontos társadalmi értékek védelmét csorbítaná. Éppen azokat akarja kivonni a büntetőjogi felelősség alól, akik fontos állami tisztségeket töltenek be, akik hatalmi helyzetben vannak, akiknek bűncselekményei érinthetik a közintézmények szabályos működését, valamint a társadalom egészére kiható döntéshozatalt. Számukra valóban az a jó, ha megszűnik a DNA, és ha rajtuk múlik, meg fogják szüntetni. Tisztelet a kivételnek, egyre mélyebbre süllyed a politikai elit. A pártok egyre mélyebbről felkapaszkodott tagjaikat vagy szimpatizánsaikat ültetik vezetői székekbe, aminek megvan az eredménye. Csődöt mondtak a vészhelyzetekben, ismét kiderült, milyen szervezetlen, mennyire gyenge lábakon áll az agyonpolitizált, igen drága pénzen működtetett államapparátus, a választott, kinevezett vezetők mennyire nem értenek dolgukhoz, képtelenek döntéseket hozni, felelősséget vállalni. Ha a múlt hét elején történt repülőbaleset előre nem látható szerencsétlenség volt, a néhány napja beköszöntött havazás cseppet sem nevezhető meglepőnek. Kimondani is sok, hogy mennyi pénzt költ a kormány hóeltakarításra: a hó előbb-utóbb elolvad, a pénzt eltakarítják valakik. Hogy hova tűnnek a pénzek, ne kérdezze meg senki, mert az csorbítja az ország tekintélyét.

 Elek György