A rossz alvás korlátozza a test működőképességét, és örömtelenné tesz. Miért nem tud oly sok ember megfelelően eleget tenni az alvás szükségletének? Nem mellőzhető luxus, hanem a jó közérzet elengedhetetlen feltétele. Mégis sokan alváshiányban szenvednek.

Az alváshiány gyorsan csökkenti a motivációt. Ha megfosztják az embert az alvástól, azok a feladatok látják a kárát, amelyekhez előrelátás, tervezés és bizonyos lépések kiszámítása kapcsolódik. Az érvelési és gondolkodási képességek viszonylag érintetlenül maradnak, de az akarat, a vágy csökken. Az első áldozat mindenekelőtt a hangulat. Ha az ember nem alszik eleget, érzelmi tartalékai lecsökkennek, kevésbé képes alkalmazkodni. Az események sokkal jobban megviselik érzelmeit. Mindent átható fáradtság és reménytelenség tölt el. Az alváshiány károsítja a magasabb idegi működést is. Az első megfigyelhető változás többnyire az, hogy csökken a környezeti hatások észlelése, és a különbségek érzékelésének képessége lassul. Ha az embert megfosztják az alvástól, a szeme nem működik olyan jól, és gyakori a látási nehézség. Hasonlóképpen nagyon gyakori, hogy nehézséget okoz a mozgás koordinációja, például enyhén remeghet a kéz, vagy a finom motoros mozgás (például a tűbe fűzés) jelenthet problémát. A hosszabb ideig tartó ébrenlét esetén cserben hagyhat az emlékezet. Valamiképpen az információ eljuttatása az emlékezetbe nem működik megfelelően.. Ezért aztán sokkal nehezebb új információkat megtanulni, ha alváshiánnyal küszködünk. Ha az embert megfosztják az alvás lehetőségétől fizikai szempontból is számtalan változás következik be. Érzékenyebb a fájdalomra, megnövekedhet az étvágy, nőhet a nemi vágy.

Álmatlanul

Az álmatlanság gyereknél valamilyen különleges esemény előtt teljesen természetes, a felfokozott várakozás egyenes következménye. Egy kritikusabb vizsga, egy állásinterjú, egy nyilvános beszéd — bizony ezek nem segítik elő a zavartalan, pihentető, csendes alvást. Még az is megzavarja az éjszakai pihenést, ha az ember szerelmes lesz. Ezek mind olyan példák, amikor az álmatlanság magától értetődő és teljesen elfogadott, vagyis teljesen normális. Az alvás azonban néha akkor is nehézséget okoz, ha azt sem örömteli várakozás, sem a személyes tragédiára adott válasz nem indokolja. Néha minden látszólagos ok nélkül órákon át próbálunk álomba merülni, de mindhiába — egyszerűen nem jön álom a szemünkre. Néha sikerül elaludni, de az alvás minduntalan megszakad. Ezt a krónikus álmatlanságot három különböző típusba sorolhatjuk: nehézség az elalváskor, nehézség az éjszaka végigalvásában (különösen a sorozatos felébredésekkel kísért alvás), illetve túl rövid alvás ahhoz, hogy frissítő lehessen (túl korai ébredés). Mindezeknek az alvási rendellenességeknek megvan a maga oka, és ha ezt megértjük, az segít olyan módot találni, amivel kezelni lehet a problémát.

Nem megy csak úgy

Az alvás gyakran lehetetlen anélkül, hogy teljesülnének bizonyos feltételek. Először is nem megy, ha nem vagyunk eléggé fáradtak. Ha rendesen kipihentük magunkat, kevésbé vagyunk hajlamosak elaludni. Másodszor ésszerű szobahőmérsékletre van szükség. Fontos kellék továbbá a megfelelően puha, ám mégis a testet jól megtámasztó matrac. A csönd is elengedhetetlen. Végül, és talán ez a legnehezebb előfeltétele az elalvásnak, nyugodtnak, ellazultnak és derűsnek kell lennünk. Képesnek kell lennünk kikapcsolni az éberségi központunkat, hogy az alvási központ átvehesse az irányítást. Fontos azonban tudni, hogy ezt az elalvást nem kényszeríthetjük. A túlzott erőlködés, a kényszerű agytevékenység, a sikertelenség, az önbizalom megrendülése mind úgy hat, hogy az éberségi központot stimulálja, növeli az aktivitást. A keserves próbálkozás reménytelenné teszi a kísérletet.