De felmerül bennem ilyenkor a kérdés: vajon olvasni sem tanultak meg? Csak a hülyeség befogadására képesek a neuronjaik? Mert azt képesek elhinni, hogy az oltások autizmust okoznak, amit az egész orvostársadalom — igen, a normálisabbja, de ugye a közhelyek birodalmából idézve: minden kertben nő gaz is — ordítva cáfol. Míg előbbire nincsen tudományos bizonyíték, csak egy Andrew Wakefield nevű orvos kitalációja nagyon is személyes érdekek mentén, addig az utóbbi tíz évben kísérletek és kutatások sora bizonyította, hogy nem és nem károsak az oltások. Hogy lehetnek hangyányi mellékhatásaik, azok eltörpülnek a tény mellett, hogy mennyien halnának meg ezek nélkül. Biztosan nem szeretném, hogy a gyermekem az ártatlannak nevezett szamárköhögés miatt tíz hétig köhögjön, miközben a bordája is eltörhet, mert ugye nem véletlen, ahogy ezt a betegséget becézgetik: 100 napos köhögés. De van durvább is, ami a torokgyík, ugye ez is mily kedves elnevezés… Kár, hogy halálos lehet. Mint ahogy a gyermekbénulás sem egy ünnepi diadalmenet. De sorolhatnám még. Végül is a kanyarónak is csak súlyos tüdőgyulladás és agyhártyagyulladás lehet a szövődménye bizonyos esetekben. Ezek meg köztudottan kellemes betegségek. Ja, nem. S ennek a veszélynek teszi ki a tudatlan szülő a gyermekét, mert a baba-mama klubok okoskodásaira hallgat. A baj csak az, hogy ezzel nem csak a saját szülöttét teszi ki veszélynek, hanem mindannyiunkét. Az pedig már nem személyes kérdés. Még ezekben az időkben sem az, amikor olyasmivel nézünk szembe, ami ellen nincs oltás. Hát örüljünk annak, hogy van, amit ki tudunk védeni, és csevegjünk el a családorvosainkkal, hogy gyermekünk esetében mikor aktuális a következő oltás. Ugyanis ha én beoltattam a gyerekem, azzal a tied is védem. Védd te is a tiéddel az enyémet!

Őri-Pákay Franciska