János evangélista szavai ezek, amelyek arra figyelmeztetnek így új év kezdetén, hogy amit a múltban elveszítettünk, azt a jövőben talán megkaphatjuk. Új év kezdetén sokan döntenek az újrakezdésről, vagy legalább tervezik azt. Az újrakezdés talán nem is újrakezdés, hanem valaminek egy más szinten történő folytatása. Ám újrakezdeni csak akkor lehet, ha valami befejeződik. Befejezni valamit nem egyszerű dolog. Aki házat épít, sohasem mondhatja, hogy kész, mert mindig alakít, szépít rajta valamit. Új év elején, amikor az ember számba veszi a múltat, felméri, mi az, amit elveszített, igyekszik felmérni azt is, mi az, amit visszakaphat. Keresi a helyét, kutatja élete további lehetőségeit, mert tovább kell mennie a saját útján, lehet egy másik úton. Ott van a szándék az újrakezdéshez, de ott van a bizonytalanság, a félelem, mert lehet hinni és reménykedni, de nem lehet előre látni, a célhoz vezető út mit tartogat. Az újrakezdés előtt világossá kell tenni a múltat, szembe kell nézni a valósággal. Újrakezdeni csak tiszta lappal lehet, más szinten, más energiákból, saját erőből, de sohasem egyedül. Minden befejezés fájdalmas és minden újrakezdés nehéz. Olyan világban élünk, amikor kevés ember próbál meg szembenézni a valósággal. Legtöbben a könnyebb utat választják: mások tanácsát, a televízió reklámjait, a politikusok ígéreteit, a közvélemény-formálók hamis kutatási eredményeit. Visszatérve az alapgondolathoz: „… ha elveszted, megkapod…” Megkapod, ha képes vagy lezárni a múltnak hibákkal megromlott részét, és képes vagy mindent úgy újrakezdeni: ne az legyen a cél, hogy megérje, hanem, hogy jó legyen.

Mi az, amit a ma embere elveszített és vissza kell szerezni ahhoz, hogy emberként megmaradjon? Ez a legnehezebb kérdés, hiszen minden ember más úton haladva, más eszközökkel, más módszerekkel keresi ugyanazt. A cél mindenki számára ugyanaz: a jobb és boldogabb élet elérése. Az adottságok és a lehetőségek viszont nem ugyanazok. Ezt a különbséget felmérve és figyelembe véve kell mindenkinek visszaszereznie azt, amit elvesztett, és arra építenie élete minden pillanatát. Hogyan fogalmazott József Attila? „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,/ de mi férfiak férfiak maradjunk/ és nők a nők — szabadok, kedvesek/ — s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

Elek György