Nagy érdeklődés előzte meg a Partiumi Magyar Napok keretében bemutatott Valahol Európában című musicalt. Az előadás napján már a pótszékes helyekre sem lehetett belépőket vásárolni.

A Szakszervezetek Művelődési Házának előterében is sokan várakoztak, abban reménykedve, bejutnak az előadásra. Akinek sikerült, nem bánta meg, hisz az egyik legismertebb musical pénteken teljesen más koncepcióban, kivitelezésben elevenedett meg a színpadon. A soproni KOMISZ és a dESZKa Társulat előadásának egyik különlegessége, hogy a darabban ép és sérült gyerekek, felnőttek szerepelnek. A szatmári származású Betuker Botond, az előadás rendezője elmondta, ezzel segíteni szeretné a sérültek beilleszkedését a társadalomba, megszüntetni az előítéleteket, s hogy az épek tágabb teret kapjanak a sérültek világában. Betuker Botond 1994-ben költözött Sopronba, ahol színészként, majd rendezőként tevékenykedett. 2011-ben megalapította a dESZKa társulatot a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, majd nem sokkal később a zsirai Fogyatékosok Otthona keretében működő Komisz társulat művészeti vezetője lett. Ez adta az ötletet, hogy a két társulat tehetséges színészeivel mutassa be az előadásait, amivel levette a lábáról a közönséget. Többen könnyes szemmel tapsolnak az előadások végén egy olyan társulatnak, melyben bár épek és sérültek együtt játszanak, de eltűnnek a határok a fogyatékkal elő emberek és az egészséges emberek között, Nálunk mindenki egyforma — mondja Betuker. Mindez a péntek esti előadáson is érezhető volt.

Üzenet

A II. világháború idején játszódó történet elején megismerhetjük Kuksit, aki elvesztette édesapját, családját, mindenét a háborúban. Az árván maradt kislánynak egyetlen lehetősége az életben maradáshoz, ha a lebombázott Állami Javítóintézet gyerekeihez csapódik, s velük folytatja az útját. „Nem szabad félni” — mondja Kuksi a történet elején. Erre a mondatra épül az egész történet. A gyerekek tudják, csak együtt vészelhetik át a számukra, s az országuk számára oly kegyetlen időszakot. Megindul a hajsza a túlélésért, az éhség leküzdéséért, egy fekhely kereséséért, ahol éjszaka álomra hajthatják fejüket, de mindvégig ott él bennük a remény, hogy lesz még holnap. A darab sorsokat, embertípusokat jelenít meg, de háború okozta szegénység, félelem, s az ezzel járó összeesküvés, kegyetlenség mellett megjelenik a szerelem, szeretet, összetartás motívuma is, zenével és egy kis humorral fűszerezve. Az előadás végén, a tapsvihar közepette mindenkiben megfogalmazódott az üzenet, a mondanivalója a darabnak: „ha együtt megyünk, odaérünk”. Betuker Botond is ezt szeretné sugallni a társulatával, az épek és sérültek közös játékával. A rendező szerint összefogással, közösen minden megvalósítható, nem létezik lehetetlen, még egy előítéletekkel teli világban sem.

Botos István