Szinte zsúfoltságig megtelt péntek délután a filharmónia terme diákokkal, tanárokkal, szülőkkel és hozzátartozókkal a maturandusokat nagykorúsító, azaz szalagtűző ünnepségen. 

„Örüljetek az Úrban mindenkor' — de lehetséges, hogy minden nap örüljünk. Lehet, ha az ember mindenért hálát ad. Legyen minden napból ünnep Isten gondviselő karjai között” – fogalmazott a bevonuló ének után Varga Szilárd Csaba iskolalelkész, Pál apostol filippiekhez írt levelének negyedik fejezetéből idézve. 
Útravalóként, bátorítóként, jó tanácsként pedig (s bár elsősorban a végzősöknek szánta, de a teremben lévők mindegyikének is szólt) Márai Sándor Füves könyvének egy gondolatával tarisznyálta fel őket: „ Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez (…) Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.” 
Kiss József, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője arra emlékeztette a maturandusokat: most fiatal titánokként tele vannak világmegváltó tervekkel, de az élet nagyon sok próbatétellel jár. „Virágvasárnap öröme, nagypéntek fájdalma, húsvét csodája — ilyen az életünk is, s nem hiszem, hogy véletlen az: ti felekezeti iskolában tanultatok. Mindig tudjatok imádkozni, és tudjátok meglátni a testvért, a barátot, a férjet/feleséget, a szülőt — a mellettetek lévő embert. A gyors pillanatok virágvasárnaptól pünkösdig ne repüljenek el oly módon, hogy egyszer rájöjjetek: nem foglalkoztatok eleget velük.” – mondta.
A felnőtté válással kapcsolatban némiképp hasonló gondolatokat fogalmazott meg Póti Eduárd iskolaigazgató is, hiszen „ez a nap rólatok szól; arról, hogy felnőtté avatunk benneteket. De a változás máshol történik és nem most fog elkezdődni. Ballagás után már senki nem fog megkérdezni: kész-e a házid vagy miért késtél. A ti életetekben  óriási változás lesz, megtehetitek hogy ne csináljatok meg valamit, mert nincs kedvetek hozzá — „csak” arra kell figyelni, hogy ezek a döntések ne azzal járjanak, hogy elveszítsetek számotokra fontos dolgokat. Legyetek a Refihez méltó felnőttek!” – fogalmazott. 
Az ünnepi beszédek után a XI. A., B., és C. osztály diákjainak versekből, bölcs gondolatokból, jól ismert slágerekből, táncból álló összeállítása következett, illetve az a három kisfilm, amelyek a maturandusok gyermekkori fotóiból és a refis évek alatt átélt élmények fényképeiből állítottak össze, mindenki nagy derültségére, az ünnepség pedig a szalagtűzéssel zárult.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!