A beilleszkedési problémák tanulási nehézségekhez vezetnek, ha a gyerek nem találja a helyét az új környezetben. Az otthoni szigor nem célravezető megoldás, ilyen esetben indokolt szakember felkeresése, hogy még idejében elejét vegyék a gondoknak.

Sok szülő azzal a problémával találja szembe magát, hogy gyereke nem tud beilleszkedni, nem képes a szabályokat követni, egy feladathelyzettel megbirkózni. Ilyen esetben fokozott odafigyelésre van szükség — mondták el megkeresésünkre a Boldog Scheffler János Központ szakemberei.

Az ilyen problémákra kiválóan alkalmazható a mozgásos fejlesztés, amelyben a gyerek megtanulja, hogy van egy rendszeresség, egy szabály, amit neki el kell fogadnia. Általában a mozgásos játékok, a nagymozgásos elemek minden gyerek számára vonzóbbak, mint egy vers megtanulása, s ezzel már forgatókönyvet kapnak a sokféle feladathelyzettel való megbirkózáshoz — amit ebben a keretben könnyebben el is fogadnak. Ez sokkal célravezetőbb, mint az otthoni szigor, amely csak akkor engedi a gyereket felállni az asztaltól, ha a házi feladatot megcsinálta. Balázsi Rózsa autizmus-specialista pedagógus elmondta, a fent említett rendszeresség különösen fontos azoknak a gyerekeknek az esetében, akik autisztikus tünetekkel vagy Asperger-szindrómára utaló tünetekkel rendelkeznek. Sok esetben a szülő ezekkel is az iskola kapcsán szembesül. A gyerek ilyenkor nem szándékosan nem akar beilleszkedni, nem bosszantani akarja a szülőt vagy a pedagógust, hanem egyszerűen nem találja a helyét az új környezetben, nem tudja értelmezni a világot, amelyben van. Ehhez nyújt segítséget a szakember, akár a szülőnek, akár pedig a pedagógusnak. Együttműködésre van szükség a terapeuta, a szülő és a pedagógus között, hogy a gyerek napirendjét megszervezzék, hogy könnyebben el tudjon igazodni a többségi iskolában, hogy azokban a tevékenységekben, amelyek ott folynak, ő is részt tudjon venni. Fontos számára az, hogy, amikor oda bekerül, átlássa a folyamatokat, és a rendet, ami neki kapaszkodót adhat: mit fogok csinálni, kivel, hol, mit kell nekem tennem, meddig fog ez tartani, mi következik utána? Ebben próbálnak úgy segíteni, hogy vizualizált eszközökkel tisztázzák a folyamatokat. Ez biztonságérzetet ad, előreláthatóvá, kiszámíthatóvá teszi a helyzeteket, és csökkenti a viselkedésproblémákat: a gyerek kiegyensúlyozott lesz.

Hiperaktivitás: leggyakoribb gond

Szintén problémaként léphet fel a hiperaktivitás, korunk gyermekeinek egyre jellemzőbb gondja. A nevelők ilyenkor azt veszik észre, hogy a gyermek nem tud egy helyben hosszabb ideig ülni, vagy tevékenykedni, akár tanulásról, írásról vagy odafigyelésről legyen szó, kénytelen felállni, izegni-mozogni, zavarni a többiek aktivitását. Ez felboríthatja az osztály tevékenységének a menetét, a hangulatát, fegyelmét. Dr. Tallián Krisztián gyermekpszichiáter főorvos a hiperaktivitás kapcsán kiemelte, ez kapcsolt lehet a figyelemzavarral, vagyis annak a képességnek a hiányával, hogy összpontosítson a feladatokra. Ha a figyelem elmarad, probléma lesz az anyag asszimilációjával, a tanulással is. A figyelem elsődleges funkció. Ahhoz, hogy megjegyezzük, megértsük, elraktározzuk az anyagot, ahhoz elsődlegesen oda kell figyelni. Ez elég hamar meglátszik abban, hogy a gyerek nem tartja a lépést a társaival. Megjelennek a különbségek az ő és a többiek tanulási eredményei között. Ez a szülőknek is elég nagy fejfájást okoz.

A tanulási gondok adódhatnak ugyanakkor diszlexiából — beszédzavar —, diszgráfiából — írászavar — kifolyólag. Ezek azok a részképesség-zavarok, amelyek felismerése korai stádiumban, még óvodáskorban megtörténhet, és így jól javíthatók.

Elsődleges tehát a problémák felismerése és egy helyes diagnózis felállítása. Ennek megfelelően használhatóak majd különböző kezelések, speciális módszerek. Mind a figyelemzavarnak, mind pedig a hiperaktivitásnak, tanulási problémáknak megvannak a diagnosztikus kritériumai. A kezelés eléggé komplex, és szerepet kap benne a szülő és a pedagógus is. Ők egy csapatban kell hogy dolgozzanak a szakemberekkel — pszichológus, gyógypedagógus, logopédus —, mert a segítségük nélkül nehezen lehet valódi eredményt elérni. A Boldog Scheffler János Központban a szakemberek együttműködése adott. Az eseteket megbeszélik, előfordul, hogy közösen végzik a felméréseket, írják elő, és végzik a kezelést.

Schrepler Bianca gyógypedagógus a gyerekek beilleszkedési nehézségei között kiemelte, hogy az új helyzetben való helytállás még a problémamentes fejlődésű gyermekek számára is kihívást jelenthet. Ezért lehet jó, ha a tanító olyan foglalkozásokat indít, amelyek együttműködésre sarkallnak: együtt oldanak meg feladatokat, vagy a gyerekeket kiscsoportokba helyezik, hogy minél inkább kooperációra késztessék őket. Így lehet a legjobban ismerkedni és megtanulni kommunikálni is. A Boldog Scheffler János Központban is használják a csoportfoglalkozások módszerét, több terápia is zajlik csoportban, és ezek hatékonyságát is tapasztalják.

Beszédzavarok

A kommunikáció nehézségeit okozhatják logopédiai problémák is, mint például a pöszeség. Ilyenkor megtörténhet, hogy a gyerek fejlődése még nincs olyan fokon, hogy minden hangot pontosan formáljon, mondjuk azért, mert a nyelv beidegzése még nem teljes. Ezt nevezik élettani pöszeségnek. Amikor viszont a gyerek már előkészítő vagy első osztályba kerül, nem állja meg a helyét az élettani pöszeség feltételezése, hanem sokkal inkább funkcionális — nem használja optimálisan a szájszervét — problémáról beszélhetünk. A dadogás, megkésett beszédfejlődés, orrhangzóság is lehet idegrendszeri eredetű, ötéves kor után pedig már nem várhatják a szülők, hogy magától elmúlik. Ilyenkor szakemberhez kell fordulni, mert az iskolában ez tanulászavarhoz vezethet. Ugyanúgy, mint a hangok kiejtésének tévesztése esetén — például a k és g hangok felcserélése —, amely az írásban ugyanúgy jelen lehet majd. Tévesen azt is gondolhatná a pedagógus, hogy a gyerek diszlexiás, pedig ez utóbbi szintén a pöszeség része.

Ha tehát a gyerekek és szülők az iskolakezdés után problémákkal találták szembe magukat, nem kell megijedniük és a legrosszabbra gondolniuk, de mindenképp indokolt szakember felkeresése, hogy még időben elejét vegyék a gondoknak. Minél korábban kezdik el a viselkedés- és beszédzavarok kezelését — lehetőleg ötéves kor alatt —, annál nagyobb lehetőséget biztosítanak a kiegyensúlyozottabb gyermekkorra.

 Józsa János