A február nemcsak a téltemetés hónapja, hanem az első kerti munkák hava is; szombat délelőtt Somi Ervin kertészmérnök tartott gyümölcsfametszési bemutatót hobbi- és haladó kertészek számára.

Egy Pálfalva és Szatmárnémeti határán lévő háztáji, negyven-ötven fát nevelő kis gyümölcsösben, a Szatmári Hobby Kertészek nevű internetes csoportból összegyűlt mintegy húsz érdeklődő számára tartott fametszési bemutatót Somi Ervin kertészmérnök. A házigazda és felesége forró teával és vöröshagymás zsíros kenyérrel várta a kertészeket.

Somi először almán és szilván mutatta meg a helyes metszés fortélyait, s a szilvafa metszése különösen érdekesnek bizonyult a többiek számára, mert egy megszaladt, több évig is elhanyagolt példányról volt szó. A kertészmérnök azt mutatta meg ezen, hogyan lehet „megfogni” a koronájában túlburjánzott gyümölcsfát. A függőlegesen felfelé növő, a korona belsejében lévő vízágakat tőből ki kell vágni, az oldalsók háromnegyedét viszont meg kell hagyni, mondta el, akkor is, ha túl magasnak tűnik ezek miatt a korona. Az erős visszavágás azt eredményezi, hogy a magát az adott földben jól érző, és terebélyes koronához szokott, erős gyökérzettel rendelkező fa még több haszontalan hajtást növeszt, ami nem csak az energiát veszi el a termésérleléstől, de feleslegesen árnyékol is. A vízhajtások 2–3 év elteltével maguk is termést növesztő hajtásokká válnak.

Minden gyümölcsfára érvényes, mondta el a kertészeknek Somi, hogy fontos a tél végén elvégzett ritkítás, váza (szilva, meggy, cseresznye, kajszi esetében) vagy öblösebb kehely alakú koronára (pl. alma) kell törekedni, a befelé törekvő ágakat minden esetben tőből ki kell metszeni, hogy a napfény jusson be a korona belsejébe, és a lombozat a nyár folyamán legyen szellős, jusson be a levegő. Azok az ágak, amelyek hetvenfokosnál kisebb szöget zárnak be a talajjal, azok lesznek tele termőrüggyel tavasszal. A metszett ág utolsó rügye legyen lefelé néző, hogy kialakuljon a szétterülő korona. A kajszibarackot metsszük utoljára, mutatott rá a szakember, ezekhez a fákhoz rügyfakadás után, virágbontás előtt kell hozzányúlni. Nem érdemes az „egyik évben metszem, másik évben nem metszem” játékot játszani, mert a metszésmentes évben úgy megszalad a fa, hogy a következő évben nehéz megfogni, illetve a termésátlag is kiszámíthatatlan lesz.

Metszésnél fontos az éles olló, a vágás legyen minél tisztább, az okozott sérülés minél kisebb. Metszés után jöhet a tavaszi lemosó permetezés, előbb egy rezes, majd pár nap múlva egy olajos ajánlott. Somi felhívta a figyelmet, hogy ma már hiú ábránd azt hinni, hogy permetezés nélkül lehet egészséges termést elérni, annyi a kártevő, és annyira érzékenyek a mai oltványok, hogy szükség van a vegyszeres kezelésre.

Princz Csaba