Látványosan, nem is napról–napra, hanem óráról–órára emelkednek a Borókagyökér Egyesület Lépésházának falai, igazolva: sok lépéssel messzire lehet jutni.

A rekkenő hőség ellenére kora reggeltől késő estig dolgozik az Ozsdoláról érkezett Bögözi János, Tankó Rezső és Lázár András, természetesen a „borókás fiúkkal” együtt. Bögözi András irányításával emelkednek a falak, ácsolódnak a gerendák, száll a fűrészpor, s bár a fákat már jó ideje kivágták és meghántották, valami olyan kellemes fenyőillat lengedez a szélben, mintha legalábbis erdőben járna az ember.

A mesterek szeptemberre készre ígérték az épületet, ez azonban még messze nem jelenti azt, hogy a ház elkészült és a munkának vége: az ajtókat, ablakokat leghamarabb jövő ősszel lehet beszerelni. Addig ugyanis — mint mondják — még legalább 25 cm–t „rokkan”, vagyis megereszkedik a ház, hiszen a fa dolgozik, helyezkednek egymáson a rönkök. „Nem lesz ajtaja, nem lesz ablaka, de tavasztól már használni fogjuk! Kézműves találkozókra vagy állandó kézműves foglalkozásokra, egy-egy különleges, bográcsfőzéssel, nemezeléssel, fafaragással fűszerezett „osztálykirándulásnak” is otthont tud adni. Sőt, így ajtó- s ablaktalanul lesz talán a legmegfelelőbb nyári táncházainknak, ahol népdalaink, táncaink ritmusa lüktet az ereinkben, ahol nagyanyáink örömét, keservét elnótázzuk, továbbadjuk soha el nem pusztuló gyökerekként gyermekeinknek!” — jelenti ki határozottan és lelkesen Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület „motorja”.

Ugyanazzal a határozottsággal és lelkesedéssel, amellyel tavaly nyár elején eldöntötték: az egyesületnek szüksége van egy — jobb megnevezés híján — alkotóházra, amelynek fenti galériájában 18–20, szatmári vásárokra, találkozókra érkező kézművesek elszállásolására alkalmas teret alakítanak ki, az alsó részt pedig egész évben különféle foglalkozásokra és ünnepváró kézműveskedésre használnák. Lelkesedése szinte pillanatok alatt átragadt a kisebb, majd nagyobb közösségre, aki csak tudott, segítette és segíti őket „egy lépéssel” előrébb haladni. „Egy lépés értéke 50 lej, ennek ellenében csak egy lehetőséget tudunk nyújtani: belevésni a segítő nevét a gömbfába, amiből a ház épül. Az ideális az lenne, ha a nagyszülők elhoznák az unokákat, vagy szülők a gyerekeket, és az aprók véshetnék be a nevet a gerendába — és amíg a ház áll a lábán, azok a nevek ott lesznek! És remélem, az unoka majdan a saját unokájával visszatérhet ide! Az összegről természetesen elismervényt adunk, az épület a Borókagyökér Egyesület tulajdona, hivatalos területhasználati szerződéssel amíg a ház áll” — mondta Judit még tavaly. Most pedig úgy néz ki: a gerendákba körülbelül 4500–5000 név kerül majd bevésésre. Hiszen a lépések folyamatosan gyűlnek most is — szükség is van rájuk, mert jelentős kölcsönt kell visszafizetniük! —, nagyon sokan kétkezi munkájukat ajánlották és ajánlják fel, és „másnak szemét, nekem kincs” alapon gyűlnek a Lépésház berendezési tárgyai is: festett, faragott ládák, olajlámpák, gramofon, műbútor-asztalossági szerszámok, minták.

Szabó Kinga Mária