1769-ben hitük miatt kellett elhagyják Erdődöt a reformátusok, akik aztán Szatmárhegyen, Kismajtényban, Magyargéresen, Dobrán találták meg új otthonukat. 11 éve nem a keserű emlékezés, hanem az együvé tartozás adta az ötletet az évenkénti találkozásra.

Vasárnap délután Kaszaniczki Csongor házigazda lelkipásztor köszöntötte örömteli szavakkal a gyülekezeteket az átrendezett templomban. Kása Szabina Brigitta kismajtényi lelkésznő a Zsidókhoz irt levél 13. részének 1. verse alapján hirdetett Igét: „A testvéri szeretet maradjon meg.” „Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk.” – hangzik az Ismerős Arcok Nélküled című dalában. S valóban: egy vérből valók vagyunk. Testvérek vagyunk. Krisztus összeköt bennünket. Sőt, ígéretet is ad, hogy Ő velünk marad. Isten arra hívott el, hogy hozzá tartozzunk, benne egyekké legyünk. – szólt a prédikáció üzenete.

Az igehirdetést követően Cucuiat Attila erdődi származású kántor vezérlésével népdalzsoltár-rondót adott elő a Nagybánya-Újvárosi Református Egyházközség kórusa. Mosolyt csalt az arcokra az erdődi gyermekek és ifjak szolgálata: „A kis mosoly története” – Lécz Aletta tanítónő és a helyi lelkipásztor felkészítésével. Jó volt látni, hogy egy kicsit gyülekezetben is mennyi ifjút és gyermeket össze lehet gyűjteni egy ilyen alkalomra.
Rácz Ervin szigetlankai, volt erdődi lelkipásztor hangot is adott annak, hogy örvend egykori gyülekezete előrehaladásának, jó volt látni, hallani azokat a gyerekeket, akiket egykor ő keresztelt.

Igei áldással köszöntötte a gyülekezeteket: Nagy Attila magyargéresi, Kása Szabina Brigitta kismajtényi, Tasnádi András Nagybánya-újvárosi, Kovács József szatmárhegyi, Máthé Lóránd Árpád dobrai lelkipásztor.
Az elszármazott reformátusok történetét Nagy Attila magyargéresi lelkész mondta el röviden egy előadásban, majd a helyi kántor, Tóth Eszter szolgálatát és a zárógondolatokat követően szeretetvendégségre került sor.

Rácz Ervin