Ma már sajnos nem elég „csak” megdolgozni a szőlőt, megtermelni a bort: a helyszínre, azaz Túrterebesre és a hegyre kell(ene) csábítani a turistát, hogy ott kóstolja a zamatosabbnál zamatosabb itókákat, és vásároljon a gazdag, minőségi felhozatalból.

Szatmár megye egyik legrangosabb mustrájaként tartják számon a nagykorúvá lett túrterebesi borversenyt, amelyre idén húsz szőlősgazda nevezett be 35 fehér-, 4 rozé és 34 vörösborral — a hegyvidéki borok számára ideális időszakban, április végén, amikorra „igazán összeállnak”. S hogy ez mennyire így van, azt Bencze Zoltán zsűrielnök — aki Serli Tündével és Balázs Attilával közösen véleményezte a 73 bormintát — is hangsúlyozta értékelőjében, hiszen mint fogalmazott: „Nagyon nehéz bíráskodni, ha jók a borok, és az a bor, ami most itt ezüstérmet kapott, máshol aranyat ér. Ez egy gyönyörű és sikeres borverseny volt — mondom ezt úgy is, mint aki mind a 18 eddigi megmérettetésen itt volt, kóstolt, véleményezett. Nagyon jól készítik már a borokat — igaz, arra is volt példa, hogy 'kiosztottam' önöket, fejükre olvastam a hibákat, a mulasztásokat, persze nevelő célzattal, aminek meg is lett az eredménye, hiszen folyamatosan fejlődnek, a szint egyre magasabb, nincs visszaesés, mint ahogy egyik-másik település esetében. S ugyancsak javukra legyen mondva: nemcsak felismerték, de ki is használják a természet nyújtotta lehetőségeket: Túrterebeshegyet nagyon szereti a sárga muskotály, újra szereti az ottonel, a sauvignon blanc, valamint a megyeszerte különlegességnek számító, sötétpiros színű, intenzív illatú dornfelder, amely az itteni klímának és földrajzi viszonyoknak köszönhetően sokkal töményebb, testesebb, mint a németországi vagy osztrák dombokon” — mondta Bencze.

Ám ma már sajnos nem elég „csak” megdolgozni a szőlőt, megtermelni a bort, vevőt is kell találni a nedűre (hiszen a régi mondás is úgy tartja: jó bornak is kell a cégér), „reklámozni” kell(ene) az egész vidéket; idehozni a turistát, a hegyen a pincék előtt leültetni, s ott megkóstoltatni vele ezt a gyönyörű bort — nyomatékosította Balázs Attila.

A véleményezést követő díjkiosztó sem maradt egy-egy, már személyre, pontosabban borra szóló jó tanács, hasznos észrevétel nélkül; a fehérborok közül 9 arany, 17 ezüst, 8 pedig bronz oklevélben részesült, a négy rozé négy ezüstérmet hozott termelőiknek, míg a vörösborok felhozatalából 5 arany-, 26 ezüst-, 3 pedig bronzéremben részesült. Az oklevelek átadása után a gazdák a 210 éves épület alatt húzódó, csodálatos boltíves, hatalmas borospincébe vonultak beszélgetni, az eredményeket „megvitatni” s nem utolsósorban a zsűrielnök tanácsát megfogadva egymás borait kóstolgatni, hiszen: „Aki csak a saját borát issza, azt szokta meg, s nem hiszi el, hogy esetleg valami baj lehet vele. Kóstolják egymás borát, uraim! Ne igyanak, kóstolják! Az ember mindig tanul, és egymástól lehet csak úgy igazán.”

Szabó Kinga Mária