A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet alsóhomoródi Gyöngy Háza közel három évtizede biztosít fogyatékkal élő személyek számára programokat, közösséget és sok esetben életcélt. Az itt készített karácsonyi dekorációkat olvasóink is megvásárolhatják.

A fogyatékosság olyan téma, amelyről nem szívesen beszélünk. Ha a családunkban vagy közvetlen környezetünkben nincs sérült személy, úgy érezzük, nem is kell erről beszélni, hiszen nem érint minket, ez mások problémája. Többségünk nem is rendelkezik túl sok információval arról, mit jelent fogyatékkal élni, mire képes, milyen lehetőségei vannak egy fogyatékkal élő személynek. Ha ellenben a valós statisztikai adatokat tekintjük, olyan problémáról van szó, amely egyre több embert, családot, közösséget érint. A 2017-es hivatalos adatok szerint Szatmár megyében 15 173 fogyatékkal élő személy szerepelt a nyilvántartásban, 1015 gyermek és 14 158 felnőtt. A sérült gyermeket családja óvja, segíti, támogatja, felnőttkorára viszont sok fogyatékkal élő marad egyedül úgy, hogy egyesek önmaguk ellátására sem képesek.

Fogyatékkal élő felnőtteknek segítenek

Nem véletlen, hogy az első, 1990-ben megalapított Caritas-intézmény az alsóhomoródi Gyöngy Ház volt. A sérült felnőttek terápiás foglalkoztató központjaként működő létesítmény enyhe, középsúlyos, testi és szellemi, 18 és 65 év közötti, fogyatékkal élő személyek számára biztosít programokat s ezen felül befogadó, családias közeget. A foglalkozások maximum 11 fős csoportokban zajlanak, amelyek összetétele húsznaponta változik. A Gyöngy Háznak köszönhetően a fogyatékkal élők nem szakadnak ki teljes mértékben a családi körből, hiszen a hétköznapokat a központban, de a hétvégéket és az ünnepnapokat családjukkal töltik. Társaságra találnak, érdekes programokon vesznek részt, hasznosnak érzik magukat a házban. Az intézmény a fogyatékkal élők családtagjainak a mindennapjait is megkönnyíti. A szülő munkába tud állni, amit olyan esetben, amelyben gyermeke fogyatékossága miatt állandó felügyeletet igényel, másképp nem tehetne meg. Hét közben nyugodtan végezheti a teendőit, marad ideje magára is, felszusszanhat egy kicsit, mert gyermekét biztonságban tudja.

A Gyöngy Házban nincs két egyforma nap. Reggel 8-tól este 10-ig mindennap új kihívásokkal találkoznak az itt dolgozók és az itt tartózkodó fogyatékkal élők egyaránt. A kihívás és a sikerélmény fogalma itt teljesen új értelmet nyer. Ami általában természetesnek tartott, az itt hosszú, kitartó munka eredménye. Van, aki a Gyöngy Házban tanult meg egyedül felöltözni, önállóan enni, használni az evőeszközöket vagy akár megkenni egy szelet kenyeret. De leküzdeni a mindennapi félelmeket, ebben is segítenek az intézmény szakemberei.

Változatos programok

„A Gyöngy Ház családias jellegű intézmény, közösen csinálunk mindent, mindenki mindenben segít” — állítja a központot vezető Gergely Andrea. Az intézmény munkatársai azon dolgoznak nap mint nap, hogy önállóságra neveljék a fogyatékkal élőket, hogy megtanuljanak önállóan boldogulni a hétköznapokban. Nagy a valószínűsége annak, hogy egyedül maradnak, sok esetben a szülők idősek, nem tudják, kivel fognak élni. Megtanulják elvégezni a házon belüli munkát, megszokják, hogy ha elkezdenek egy munkafolyamatot, végig is vigyék azt. A Gyöngy Ház kertjében a mezőgazdálkodás csínját-bínját is elsajátíthatják az ide járók. Hogyan készítünk elő egy kertet tavasszal, hogyan gondozzuk, aztán hogyan takarítjuk be munkánk gyümölcsét — ezt mind-mind megtanulhatják. A központ udvarán kisállatokat tartanak. Az állatsimogatás levezeti a feszültséget, lelkileg feltöltő hatással bír, hogy az állatot szeretgetni lehet, és viszonozza a szeretetünket. Rendszeres etetésük, gondozásuk fejleszti és erősíti a felelősségtudatot.

A kézműves-foglalkozásokat a Gyöngy Házhoz tartozó Rotary alkotóházban tartják, ahol korongoznak és szőnek a sérültek. „Élmény az agyaggal való kapcsolat, megpuhítani, gyúrni, érinteni, aztán érezni, hogy az ő kezük által nyer formát egy tárgy. Az első sikerélményt okozó agyagtárgy kiégetése után ráírjuk a nevüket és a dátumot, és emlékbe hazaviszik” — mondja Andrea.

Házi áldásokat, képeslapokat, karácsonyi gömböket is készítenek a hétköznapokat Homoródon töltő sérült felnőttek. Van, aki egy-egy fázist tanul meg, van, aki végig tudja vinni a folyamatot. Olvasóink személyesen is meggyőződhetnek arról, milyen nagyszerű dolgokat alkotnak a Gyöngy Házba járók. Decemberben ugyanis a szatmárnémeti Someşul nagyáruház II. emeletén, egy férfidivatáru-üzletben felállított Caritas jótékonysági standnál a Gyöngy Házban készített karácsonyi dekorációkat csodálhatják meg az érdeklődők, illetve amennyiben segíteni szeretnének, adományért cserében haza is vihetik azokat. Az adományként begyűlt összegekből a dekorációk készítői karácsonyi ajándékokat kapnak majd.

A munkába állás egyelőre még problémás — tudtuk meg Andreától. Sok cég nyitott arra, hogy fogyatékkal élő személyt alkalmazzon, de nem adott sem a megfelelő környezet, sem a megfelelő feltétel ehhez (például süket-némák esetében). Persze azért vannak szerencsés kivételek is. Egy fiatal, aki 2005 óta jár rendszeresen a Gyöngy Házba, 3 éve dolgozik egy cégnél takarítónőként.

Két család, két otthon

Nechita Enikő 10 éve dolgozik a Caritasnál. A szatmárnémeti házi betegápolóban kezdte, önkéntesként került a Gyöngy Házba. Nagyon megszerette az intézményt, az ottani légkört, és immár több mint 7 éve van ott. Persze a kezdet számára sem volt könnyű lelkileg. „Eltelt 1–2 hónap, ameddig túl tudtam lépni azon, hogy sajnáljam őket. Aztán arra gondoltam, rendben, sajnálom őket, de az ő világukban ők úgy vannak jól, ahogy vannak, az én feladatom az, hogy segítsek nekik egy picit tovább jutni. Úgy érzem, ők a második családom. Nekem két otthonom van: odahaza és Homoródon, a lelki barátaimmal, lelki gyerekeimmel, mert így hívom őket: a gyermekeim” — meséli Enikő.

A gondozónő számára soha nem egyhangúak a napok. A Gyöngy Házban tartózkodó sérülteknek, mint egyébként bárkinek, vannak jobb és rosszabb napjaik. A gondozóknak alkalmazkodniuk kell ehhez, arra törekedve, hogy az illető jól és hasznosnak érezze magát. „Amikor azt mondja valamelyikük, én nem tudom megcsinálni ezt vagy azt, akkor te azt mondod, dehogynem, gyere, próbáljuk meg, és ha meggyőzöd, még te is elcsodálkozol azon, hogy mit meg nem tud csinálni. A legrosszabb, ha azt hallják tőled, hogy soha semmit nem fognak tudni megcsinálni, nem képesek rá. Mindenki egy bizonyos célból van a földön, kapott esélyt az életre, és mindenkinek meg kell tennie, amire képes” — véli Enikő.

A mindennapi nehézségeken segítenek túllépni a sikerek is, amelyek lelkileg mindig feltöltik a munkatársakat. „Amikor idekerültem, volt egy lányka, aki nem akart kimenni az udvarra, bent ült egész nap. Nem nagyon beszélt, egy kétéves gyermek szintjén kezdtem el vele kommunikálni, és lassan, fokozatosan eljutottunk oda, hogy alig várja, hogy kimenjen a szabadba. Amikor bejövök dolgozni, és látom a kis ragyogó szemeit, ahogy mosolyogva néznek rám, teljesen odavagyok” — mondja meghatódva Enikő.

Az érték hosszú folyamat eredménye

„Aki kikerül dolgozni Homoródra, vagy az első héten beleszeret ebbe az egészbe, és itt marad, vagy az első héten elmenekül. És aki beleszeret ebbe a munkába, az szívvel-lélekkel csinálja, annak a Gyöngy Ház a második otthona lesz” — állítja Gergely Andrea.

Ahogyan a kagylóban hosszú folyamat eredményeként alakul ki az igazgyöngy, ugyanúgy a Gyöngy Házban is lassan, türelemmel, gondoskodással, biztonságos, védett közegben fejlődnek a fogyatékkal élő felnőttek képességei. Érték teremtődik, kincs születik, amely teljessé teszi a mindennapokat, célt ad a céltalanságban, az élet pedig új értelmet nyer.