Vannak emberek, akik szívügyüknek vagy egyfajta megélhetési forrásnak tekintik azt, hogy olyan rendezvényeket szerveznek, melyeken elsiratják a múltat, vagy példaként hívják fel a figyelmet nagy elődeink hőstetteire.

Az emberek nagyobb részét nem a múlt, nem is a jövő, hanem a jelen érdekli. A múlt ismerete fontos kellene hogy legyen minden ember számára, nem rossz gondolat az, amikor a gyökerekhez való visszanyúlás fontosságát hangoztatják pedagógusok, művelődésszervezők, helytörténészek és mindazok, akik fontosnak tartják a nemzeti érzés megerősítését a fiatalokban, valamint az identitás kialakítását és annak megtartását. Úgy tűnik, megvan a szándék, de nem biztos, hogy a megvalósítás a legjobb módszerekkel történik. Azzal, hogy időnként hagyományőrző rendezvényeket szerveznek, nem minden esetben van meg azoknak a pozitív hatásuk, az is kérdéses, hogy a szervezők a legjobb módszereket alkalmazzák.

A gyökerekhez való visszanyúlás és az identitás kialakítása egy nagyon hosszú érzelmi és tudatos folyamat vagy egy olyan tulajdonság, amit az ember a gének által magában hordoz, és azt természetes módon fejleszti neveltetése során. Azok közül, akik identitásfejlesztés céljából szerveznek rendezvényeket, sokan nem tesznek különbséget azok között, akik génjeikben hozzák az identitást, amit neveltetésükön át fejlesztenek ki, és azok között, akik egy keresési időszakban találnak rá önmagukra. Az utóbbiakat nem érdekli a gyökerekhez való visszajutás, mert a gyökerektől a jelenig történő eljutás nem egy fejlődési folyamat, nincsenek olyan múltbéli szakaszok, melyeket érdemes követni.

Néha nem értjük, miért a fiatalabb generáció tagjait vádolják gyökértelenséggel és identitászavarral. A gyökerekről meg lehet feledkezni, figyelmen kívül lehet hagyni, meg lehet tagadni azokat, de semmiképpen nem lehet nem létezőnek tekinteni őket. Ha egy fiatal gyökértelen, amiatt nem őt kell felelősségre vonni, hanem a felmenőit, akik nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy megmaradjon a folytonosság. Késő már hagyományőrző rendezvényeket szervezni, teljes mértékben pótcselekvés folyton azt hangoztatni, hogy át kell adni az értékeinket a fiataloknak. Nem átadni kell, hanem ránevelni őket, hogy maguk tartsák fontosnak azok életben tartását.

Elek György