Szatmárnémeti

Gyilkosság vagy famaffia-kivégzés?

2017.01.09 - 19:54

Rövid időn belül sikerült azonosítani a felsővisói őrsparancsnok gyilkosait — szolgálati fegyvere még mindig nem került elő —, de a személyes bosszún túl a szálak a famaffiáig vezethetnek.

Vasárnap kora délután országszerte felvijjogtak a rendőrautók szirénái, villogtak a piros–kék fényjelzések s minden rendőr vigyázállásban, egyperces néma csenddel tisztelgett kollégájuk, az irodájában brutálisan megölt felsővisói őrsparancsnok Nistor Gheorghe emléke előtt, akit akkor kísértek utolsó útjára. A gyászoló családot és a megdöbbent kollégákat némiképp talán vigasztalta, hogy a két elkövető ekkor már előzetes letartóztatásban volt, ám úgy tűnik — még ha hivatalosan (eddig) nem is erősítették meg — a gyilkosság szálai sokkal messzebb vezetnek, a két bosszúálló fiatalon túl egészen a máramarosi famaffiáig.

A 49 éves Nistor Gheorghe őrsparancsnok vérben úszó holttestét január 4–én este találták meg az őrs épületében, saját irodájában — s bár első pillanatban öngyilkosságra gyanakodtak (főleg mert sem a fegyverszekrényben, sem a tokjában nem találták szolgálati fegyverét), hamar kiderült a szörnyű igazság: a férfit többször megszúrták a bordák környékén és a hasi részen, a tettesek „elrendezték a helyszínt” (ráadták egyenruha-dzsekijét, fejét pedig ráfektették az asztalra, mintha aludna) majd magukkal víve rendőr Carpaţi típusú szolgálati pisztolyát, 12 tölténnyel együtt, kulcsra zárták az őrs ajtaját. A nagy erőkkel megkezdett, több megye területére kiterjesztett nyomozásnak hamar eredménye lett — köszönhetően annak is, hogy a Nistor dulakodott egyik támadójával s markában egy hajszálakat találtak, amit aztán már csak DNS–vizsgálatnak kellett alávetni, hogy azonosítani tudják a tetteseket: Marius és Ionuţ Tomoioagăt, egy 21 és 25 éves, felsővisói testvérpárt. Mint kiderült, az őrsvezető nem sokkal azelőtt rendbontásért és csendháborításért megbírságolta a fiatalokat, akik azonban elégették a jegyzőkönyvet, bírságlapot és megfenyegették Nistort — majd be is váltották fenyegetésüket. S hogy miért váltott ki ekkora mérvű „megtorlást” egy csendháborításért kirótt bírság?

Egyrészt mert Marius Tomoioagăt két évvel ezelőtt jogerősen 3 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték késes rablásért (Kolozsvárt a rendelését kiszállító pizzafutárt akarta megszúrni, mert drágállta a pizzát) s ha most az igazságügyi rendszerbe bekerült az újabb törvénysértése, felfüggesztett börtönbüntetése azonnal letöltendővé változik és a rácsok mögé kerül. Másrészt viszont azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az északi határ menti (Máramaros és Szatmár megye) famaffia — pontosabban maffiák, ugyanis a hegyeket, erdőket több banda „osztotta fel” egymás között — fővárosa Felsővisó, s mint Mihai Untaru ottani nyomozó fogalmazott: egyetlen rendőr is több millió eurós „feketeüzletet” tud blokkolni, ha például az illegálisan kivágott rönköket szállító kamionok útvonalára áll ki (természetesen rendőrautóstól, videófelvevővel). A nyomozó ugyanakkor nem hallgatta el azt sem: ellenkező esetre is volt példa, amikor egy–egy rendőr szemet hunyt az illegális fakivágások fölött, de aztán a maffia megbosszulta, amikor nagyobb juttatásokat kért a hallgatásért vagy épp fordítva, le akarta buktatni őket. A szigorodott törvénykezések ellenére Máramarosban jelen pillanatban is virágzik az illegális fakivágás, többhektáros erdők tűnnek el egyik napról a másikra és az erdőirtók nem igazán ijednek meg a hatóságoktól — jó példa erre a tavaly júniusi eset, amikor közel 100, dorongokkal, karókkal felfegyverkezett havasmezői lakos vett körbe egy rendőrautót s a benne ülő, a kivágott fák eredetét firtatni akaró rendőrt, egyiküket pedig úgy összeverték, hogy kórházba került. A többórás sakk–matt helyzetet végül a kiérkező polgármester és rendőri–határrendészeti erősítés oldotta fel.