A gyermekkor vitathatatlanul mindenki életének legszebb része. Bizonyára mindenki felejthetetlen emlékekkel tartja életben emlékezetében ezeket az éveket, és úgy tűnik, minél jobban eltávolodik a gyermekkortól, annál inkább nosztalgiázik.

Természetesen a mai gyermekkor nagyban eltér a mostani fiatalok szülei vagy nagyszülei által átélt évektől, olyan látnivalókkal és tevékenységekkel, amelyekről a tegnapiak még csak álmodni sem mertek: közösségi hálózatok, utolsó generációs mobiltelefonok, egyre kifinomultabb alkalmazások, mesterséges intelligencia, számítástechnikai eszközök stb. Sajnos mindezek az előnyök a közvetlen szocializáció rovására hódítottak és hódítanak, a gyerekek inkább a virtuális környezetet részesítik előnyben a régi iskolaudvaron vagy a háztömb előtti találkozások helyett.
A sport olyan luxussá vált, amelyet csak a szülők egy része engedhet meg magának, ami országos szinten, minden sportágban negatívan hat ki az energiák pótlása területén. Ezt tükrözik a nagy versenyeken elért eredmények is. Vagyis tömegsportból kizárólag a szülők erőforrásaira alapozott sportba váltottunk át. A sportórák is kikerültek az iskolai tantervből, és azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek nagy része már futni sem tud… például: a busz után! De ez az eset nem áll fenn, mert ma már autóval viszik a gyerekeket iskolába, és ugyanúgy hozzák őket!

Bár több mint 30 év telt el az európai kommunizmus bukása óta, sok embernek maradtak többé-kevésbé kellemes emlékei erről az időszakról. Ebből kiindulva a Szatmár Megyei Múzeum szeretne egy képzelet-gyakorlatot ajánlani, különösen az 1989 után születetteknek, de egyben emlékeztetőül azoknak is, akik az „aranykorban” nőttek fel, éltek.
Azon idők megpróbáltatásai ellenére, a gyerekek nem érezték át azokat a nehézségeket, a szülők lévén azok, akik jelentős erőfeszítéssel igyekeztek azokat „láthatatlanná” tenni.
Ki ne emlékezne a Haza sólymaira, az úttörőkre vagy az UTC-sekre, a szabadban töltött időre, annak ellenére, hogy a szombat hétköznapi nap volt, amikor minden gyerek iskolába járt. Ez volt az az idő, amikor nem beszéltek márkákról, ruhákról és „márkás” cikkekről, mindenkinek nagyjából ugyanazok a ruhái és ugyanazok a játékai voltak. Az akkori „kütyük” a diavetítők vagy a lemezjátszók formájában merültek ki, ám az sem volt olyan magától értetődő módon mindenkinek.

Ilyen nézőpontokat szem előtt tartva, a kommunista időszak gyermekkorának szentelt kiállítás megtekintésére hívják a szatmáriakat, igykekezvén újrateremteni az érdeklődőknek az akkori idők hangulatát olyan tárgyakkal, amelyek az 1970-1980-as években minden gyermek életének részei voltak.

A kiállítás május 26-án 12 órától tekinthető meg a szatmárnémeti Iparosotthonban, a Ștefan cel Mare (Kazinczy) utca 18. szám alatt, és egészen június 15-ig látogatható.

Hírszerkesztő

SZÓLJON  HOZZÁ FACEBOOKON!