Nincs az évnek még egy olyan napja, amely a legtöbb családban ilyen izgatott cipőpucolással, ablakhoz, ajtóhoz szaladgálós várakozással telne, mint december 5-e — izgatottak a Mikulást váró gyermekek, s valamivel kevésbé, de izgatottak a felnőttek is, nehogy valamilyen apró baki megtörje a csodát, gyermekük Mikulásban való hitét. Persze a globalizáció már így is alaposan összezavarta a hagyományokat — például amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban szinte teljesen elterjedt az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle. Hogy az angolszász területeken (főleg az Amerikai Egyesült Államokban) Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulást már ne is említsük, aki az Északi-sarkon lakik, s a gyermekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal — a globalizált (Mikulás/Télapó/Karácsony apó) Santa Claus aztán kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják, mint ahogy Olaszországban is, hiszen ott is karácsony éjjelén viszi az ajándékokat. A felnőttek szerencséjére az aprónépeket nem igazán hozza zavarba a hagyományok ilyetén összekeveredése, ők minden Mikulásnak örvendenek, és számukra az sem baj, ha ezekben a napokban többször, többféle Nagyszakállúval találkoznak.
De ki is ez a csodás lény? A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Müra püspökének népies alakja — szüleit kiskorában elvesztette, egyik rokona, a város püspöke nevelte fel, Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. A legenda szerint 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, és sírja már akkor zarándokhely lett. Csodatettei között tartják számon, hogy imáival lecsillapított egy iszonyatos vihart és megmentett egy vízbe esett tengerészt, ezért ő az utazók, kereskedők, zarándokok, tengerészek és révkalauzok védőszentje, de a gyermekek és diákok védőszentje is. A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem telt a hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen, inkább az éjszaka leple alatt dobott be három erszényt az apának, így a lányok megmenekültek attól, hogy örömlánynak adják el őket. E tettéért Szent Miklós a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója továbbá a házasságnak és az anyaságnak.
A Szent Miklós-napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek, a katolikus szent kultuszát Németországba a X. században vitték el a kereskedők, a középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről, s kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst, majd ezt a szerepet a felnőttek vették át — ebből alakult ki aztán a szokás, és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén a Mikulásnak elnevezett, piros köpenybe öltözött apó házról házra járt, és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék („alakoskodás”) volt Miklós-napon, december 6-án, s a népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, és a gonoszűző jelleg lett hangsúlyosabb. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén, december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik — ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulás nem olyan régi, mindössze bő egy évszázadra tekint vissza.

Szabó Kinga Mária