Augusztus 22-én a Várdomb utcai Zsinagógában nyílt meg a börvelyi Bántó házaspár közös kiállítása.

Csütörtökön a Partiumi Magyar Napok egyik rendezvényeként a szatmárnémeti Várdomb utcai Zsinagógában nyílt meg Bántó–Áros Dalma Margaréta grafikus és ifj. Bántó Zoltán fafaragó kiállítása. A tárlatmegnyitó a 3 az 1–ben nagykárolyi együttes (ifj. Tolnai István, Lőrincz Szilveszter és Lőrincz Tünde) zenei műsorával vette kezdetét, majd ifj. Tolnai István bemutatta a két műkedvelő képzőművészt, majd Gergely Csaba méltatta a kiállított anyagot. Ifj. Bántó Zoltán Börvelyben született, ott él ma is. Már ifjúkorában megszerette a fafaragást, helyi szinten kezdett el a fa megmunkálásával foglalkozni. Legtöbbször olyan ágakat és gyökereket használ fel, ami az egyszerű ember számára jelentéktelennek tűnik, ezekből készít gyertyatartókat és éjjeli lámpákat. A fa természetességében akarja megmutatni a szépséget.

Önmagát adja

Bántó Dalma Fogarason született, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban érettségizett, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Vallásképző Karán szerzett diplomát. „Akkor rajzolok, amikor valami megihlet — vallja. — Ez lehet bármi: egy mindennapi és/vagy rendkívüli élmény, egy álom, egy–egy valós kép, mozzanat vagy pillanat, ami egészen másképp képződik le részleteiben vagy egészében a tusrajzaimban.”

Bántó Dalma önmagát ábrázolja akvarelljeiben. Alkotás közben mindig azt teszi, amit bármelyik alkotó tenne az ő helyében: önmagát vetíti bele egy képzeletbeli világba, saját gondolatainak a metamorfózisát tükrözi a papíron. Műveiben megjelenik minden, amit önmagáról és az emberiségről gondol. A grafikák legtöbbje szomorú érzéseket, lehangolódást, félelmet áraszt. Munkásságának legértékesebb darabjai a tusrajzok, amelyek mindenkinek mást–mást mondanak.

Elek György