Kultúra minden korban létezik, minden kornak megvan a sajátos kultúrája. Mi, akik az idősebb nemzedékhez tartozunk, egy másfajta kultúrában nőttünk fel, azt a jelenlegihez képest mi egy ideálisabb állapotnak tekintjük, de az annak a kornak volt a kultúrája. Mi nem tekinthetünk visszafelé, a jelenlegi kultúrát kell élnünk és a jelenlegi kultúrában kell meglennünk. A kultúra olyan, amilyen a kor: válságokkal, gondokkal terhelt, hiányzik belőle az a rend, az a megállapodottság, az a rendszerszerűség, ami korábban létezett. Egyfajta dekonstrukció figyelhető meg minden téren, ami a kultúrát illeti, ez a klasszikushoz viszonyítva modern kultúra a mai életünket tükrözi, és ezen nem tudunk változtatni.

Sokat beszélnek az értékvesztésről. Én ezt nem nevezem értékvesztésnek, inkább értékváltást mondanék, mert a kulturális érték, mint minden érték, változik, mi ezt a változást úgy éljük meg, mint válságot. Egy korábbi állapothoz képest válságérzetünk van. A váltás végeredményét nem tudjuk előre jelezni, de az tény, hogy kultúra létezik, amilyen a mostani kultúra, azt kell elfogadnunk, abban kell élnünk.

A pénznek és a gazdasági oldalnak mindenkor befolyása volt, a reneszánszban is, a középkorban is, ez a modern korban sincs másképpen. Sokan mondják, hogy nincs igény a kultúrára. Ez nem igaz. Valamilyen kultúrára mindenképpen igény van. Én az egyetemen kulturális antropológia tárgyat adok elő. Latin értelemben a colere igéből származik, ez azt jelenti, hogy művelés. Az embernek mindig igénye volt környezetének, viselkedésének, gondolatainak, érzéseinek a művelésére, az önművelésre és ez ma is megvan. Ma a kultúra megosztottsága talán sokkal nagyobb fokú, mint a korábbi időszakban volt. Nem beszélhetünk egységes kultúráról semmilyen téren.

Végh Balázs Béla

egyetemi docens