Civilizált ember, kulturált ember, civilizált viselkedés, kulturált viselkedés, stb.: rokon fogalmak. Ám, ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy a civilizációból, mint az emberi létezés rendszeréből egyik társunk sem vonhatja ki magát, függetlenül attól, hogy milyen szinten birtokolja saját kulturális kincseit. Hiszen a látszólag legkulturálatlanabb ember is használhat civilizációs vívmányokat, akár a járművekre, akár az evőeszközre, vagy bármilyen tudatos eszközhasználatra, vagy csupán a nyelvhasználat legprimitívebb formáira gondolunk. Bármennyire is gőgösen igyekeznek a modern társadalmak kisajátítani, de a civilizáció fogalma voltaképpen elválaszthatatlan az emberi közösségektől, legyenek azok bárhol a világon − és minden gyakorlata, szinte ösztönösen ivódik belénk, a születésünktől fogva.

A kultúra meghatározása, vagy birtoklása viszont már sokkal izgalmasabb kihívások elé állít. Ezt, ahogy − ahogy a szó eredeti jelentése is sugallja −, művelni kell. De mégis, mi szükség van erre, ha az emberi közösségeket a civilizáció eszköztára választja el az állatoktól? Ám, ha ennyivel beérjük, akkor viszont még mindig csak ott tartunk, hogy eszünk, alszunk, szaporodunk, és igyekszünk túlélni, a civilizáció összes "segédeszközének" segítségével.

A kultúra döntési lehetőségeket, tudást, és ezekkel együtt szabadságot kínál. Az emberi létezés egy magasabb fokú beteljesítését. Tény, hogy a művészeteket, a történelmet, a hagyományaink tiszteletét nem lehet megenni, és az utódnemzéshez sem szükségesek. De ha igazán finom falatokra vágyunk, nem csak gasztronómiai értelemben, hanem, az élet minden területén, akkor kulturális ismeretekre lesz szükségünk. Persze a primér érzéki élményeken felül az olyan elvontabb fogalmak, mint szerelem, család, haza, és általában, a mindenkori egyén önmeghatározása a világban is mind a kulturális ismereteink elsajátításával és kultúránk ápolásával fejleszthető. Színházba járni, egy magasabb szinten gyakorolni saját, egyedi nyelvünket, ismerni történelmünket, és okulni belőle, óvni és továbbörökíteni hagyományainkat; vagy akár megismerni más kultúrákat: nem felesleges időpocsékolás, hanem befektetés. A kulturált ember egy iránytűvel járja a világot, tudja honnan jött és pontosabban képes mérlegelni további útja irányát. E nem is olyan nehezen megszerezhető tudás birtokában magabiztosabban és szabadabban mozoghatunk az életben. Kultúránk ápolásával pedig ennek a szabadságnak a kulcsát örökítjük át az utánunk jövő nemzedékeknek.

Frumen Gergő,

a Harag György Társulat színművésze