— A Szugyiczky István szerkesztésében és rendezésében készült versműsoroknak eddig előadója volt, most rendezőként mutatkozik be.
Hogyan született meg ez a döntés? — kérdeztük Kovács Évát.

— Így igaz! Számos pódiumest résztvevője voltam és jelenleg is vagyok kiváló kollégáimmal, amelyeket Szugyiczky István szerkesztett és rendezett. Ezek a verses estek, úgy vélem, fontos szerepet töltenek be egy színház repertoárjában. A magyar versirodalom költőinek bemutatása nem feladat, hanem kötelesség. Időről időre, gondosan válogatva meg kell mutatni jeles íróink munkáit. Örvendetes, hogy az évek folyamán ezt sikerült megvalósítani Szatmáron. Költészetnapi megemlékezéseink több évig rendszeresen a Szatmári Római Katolikus Püspökség Aranytermében kerültek bemutatásra, ahol a helyszín ünnepélyessége adva volt. Talán nem lehet elégszer beszélni a versekről. Úgy gondolom, minden alkalommal, amikor erre mód van, fáradhatatlanul ébren kell tartani a költészetet kedvelőkben a figyelmet, a kíváncsiságot, újabb és kevéssé ismert vagy elfeledett versekkel meglepni őket. Szugyiczky nagyon biztos kézzel nyúl egy-egy költőhöz, és csalhatatlan érzékkel mutat meg egy életutat, amelyet egészen másképpen ismertünk meg korábban. Így szerkesztett Márai-, Kaffka Margit-, Dsida-, Wass Albert-, Reményik-, Páskándi-, Ady- és Radnóti-esteket, többször is visszanyúlva, újragondolva, kiegészítve ezeket a páratlanul gazdag életműveket. Tudjuk, tanultuk azt a néhány ismert költeményt mindenik alkotótól, különböző alkalmakkor ezek hangzanak el, ha emlékezni kell. Viszont az ő szerkesztésében ezeken az esteken a versek mellett a költő embert, a kort, amelyben élt, az alkotótársakat, apró hétköznapi örömöket és komoly kétségekkel küszködő, megoldásokat kereső, keserves időszakokat láthatunk. A prózai részek és versek szervesen, gyönyörűen kapcsolódnak, kiegészítik és továbblendítik a történetet, a megélt életeket. Itthon számtalanszor, szerte az országban és a határon túl is sikerrel és a megható visszajelzéseket köszönve mutattuk be ezeket az előadásokat. Ezért nagyszerű élmény nekünk, előadóknak részesei lenni az ilyen stúdióesteknek. A közönség hálásan, nyitottan fogadja, érti a vers üzenetét, az irodalom erejét és szépséget. Több éve foglalkozom színházi feladataim mellett fiatal tehetséges versmondókkal, tehát a költészet ilyenformán is munkám része. Pár éve már szerkesztettem és rendeztem egy pódiumestet Weöres Sándor Psyché című művéből. Több előadást megért, sikeres, díjazott előadás volt. Ez a felkérés és döntés, hogy ismét rendezzek, elképzelésem szerint izgalmas feladat, nagyszerű lehetőség, öröm, és a bizalom igen megtisztelő számomra.

— Mi az, amit Radnóti költészetén keresztül üzenni akar a nézőknek, hallgatóknak?

— Ez az igényesen és pontosan szerkesztett, Radnótit szokatlanul erőteljes drámaisággal bemutató anyag már az első olvasáskor hatott rám. Fájdalmas, zaklatott, kiszolgáltatott, szenvedélyes életutat mutat meg, széles skálán, jó ritmusban fokozva a hitelesen dokumentált hónapok, évek, események történéseit. Egy olyan korban, amely megnyomorított ártatlan embereket, testi-lelki megalázottsággal élni kényszerített, kilátástalanságot, szorongásokat, félelmet és a kegyetlenséget ismertette meg velük. Ezek az évek a háborúk, az üldöztetések, a megbélyegzettségek, az öldöklés, a szellemi és erkölcsi pusztítás időszaka voltak. Meg kell ismerni ezeket az őrjítő rémségeket, amelyeket emberek emberek ellen tettek, hogy sohase kelljen ilyen szenvedéseket átéljen az emberiség. Vigyázni kell, időben észrevenni és megállítani a gonoszságot és zsarnoki kegyetlenséget a világon. Üzenetként halljuk meg az est intő szavát Radnóti életén keresztül!

— Mennyire időszerű ma Radnóti költészete?

— Radnóti költészete éppen azért hat mindenkor, mert nem élhetett szabadon. Megkötöttségek, megalázó törvények, embertelen rendeletek között próbált alkotni. Gyötrelmes időkben kapaszkodott az erőt adó versírásba. Megrendítő az a küzdelem, amely éveit átszőtte. A lelki fájdalom és teher mellett a mindennapok váratlan és követhetetlen eseményei ellenére költészetének pazar sokszínűsége, lírai szépsége páratlan. Időszerűsége vitathatatlan, versei és élete teszi azzá. Mementó mindenképpen, a „soha többé így” intelme a mának.

— Milyen az együttműködés Szabó János Szilárddal?

— Szilárddal még az elején tartunk a munkának. A szöveg nagyon inspiráló. Mikor elkezdtem foglalkozni az anyaggal, lassan, egyre világosabban láttam a képeket, alakult bennem, hogy mit szeretnék, és az is, hogy miképpen szeretném megmutatni. A jelmezt és a díszletet is ezzel egy időben elterveztem mint alkalmas teret a játékra. Érzem, hogy rendben haladunk, tapogatjuk, ásunk a mélyre, igyekszünk érteni és megérteni a lélek sokszínű, fájdalmas rezdüléseit. Szilárd még a pályája elején tart, érzékenyen befogadó, munkáját komolyan veszi, alázattal dolgozik. Azt gondolom, ez egy nagy lehetőség számára, ugyanakkor óriási energiákat kell majd mozgatni, összpontosítani, ő is tudja ezt. Bízom benne, hogy örömmunka lesz ez mindnyájunknak. Ezen túlmenően pedig szeretnénk majd olyan élményt nyújtani a közönségnek, hogy Radnóti költői nagyságát értőn, szívükbe fogadva magukkal vigyék, őrizzék és alkalmasint továbbadják másoknak is.

„Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”

„Beleszerettem az anyagba”

„Amikor először olvastam az anyagot, az érzések minden változata végigvonult bennem, és beleszerettem az anyagba” — vallja Szabó János Szilárd, a versműsor előadója. Az alábbiakban őt kérdeztük:

— Mikor mondtál verset nem amatőr szinten?

— A főiskolán kezdtem el komolyabban foglalkozni a versekkel, bár előtte volt szerencsém színikörben verses előadásokban szerepelni, ahol sokat foglalkoztunk a versekkel, de a főiskola mégiscsak többet adott ilyen szempontból. Egy verssel soha nem lehet eleget foglalkozni, ahogy tökéletesek sem lehetünk, de törekszünk rá.

— Mikor találkoztál először Radnóti költészetével, mi az, amiért megkedvelted?

— Radnóti verseivel valamennyien találkozunk már az iskolában, és valószínű, hogy járt már a kezemben azelőtt is kötet, hiszen szüleimnek nagyon sok verseskötetük volt, de ezt nem állítom biztosan. A Szugyiczky István által szerkesztett anyagban a versek és prózák olyan kronológiai sorrendbe vannak helyezve, hogy egy sűrített életet adnak át, Radnóti életét. Amikor először olvastam az anyagot, az érzések minden változata végigvonult bennem, és beleszerettem az anyagba.

— Jelent-e nehézséget egy önálló műsor elkészítése?

— A főiskolán nagyon sok önálló műsort kellett egyénenként összeállítanunk, ezzel azt akarom mondani, hogy attól nem félek, hogy egyedül vagyok a színpadon. Ha az ember azt csinálja, amit szeret, és szereti, amit csinál, akkor semmi nem okozhat nehézséget, én így vélekedem.

— Miben lesz más ez az előadás, mint egy átlagos versműsor?

— Attól függ, hogy mit nevezünk átlagos versműsornak, de jelen esetben azt gondolom, azért lesz más, mert azokból az emberekből áll a stáb, akikből. Véleményem szerint nem az én dolgom ezt majd megítélni, mert talán elfogult vagyok, de majd megteszi ezt a közönség.

Elek György