Emblematikus eredménnyel (6–3) ért véget a kökényesdi és mezőfényi öregfiúk jubileumi meccse. Szokás szerint most is tartottak egy harmadik félidőt, mely nótázás jegyében telt.

Még a nap is kikukucskált a vastag felhőréteg mögül, amikor a halmi műfüves pályán felsorakozott a zöld mezes kökényesdi és a kék mezes mezőfényi öregfiúk csapata, akik — húszéves barátságukat megünneplendő — jubileumi meccsre készülődtek. Ám mielőtt a sípszó elindította volna a játékot, Kiss János rövid összefoglaló keretében visszapillantott a hátuk mögött hagyott két évtizedre, s a sorolást szinte folyamatos vidám kacagás kísérte, ahogy felelevenedett a számtalan emlék, történet. „Húsz év, kimondani is sok, de a barátságok egyre mélyültek köztünk, és reméljük, ha 5–10 év múlva focizni már nem is fogunk tudni, a barátság megmarad. És igen, mindig volt egy harmadik félidő is — a nótázás! Nagyon össze tudtunk hangolódni, egyformán gondolkodnak a kökényesdi és fényi öregfiúk. Egy húron pendülünk” — hangzott el, majd kedves meglepetésként a kökényesdiek átadtak egy-egy, saját mezük mintájára készített, fehér színű pólót a fényieknek, akik természetesen ebben kezdték meg a meccset.

S míg a pályán elkezdődött a labdáért folyó „élet-halál harc”, Kiss János kérdésünkre elmondta, a barátság történetének szálai messzire nyúlnak: a közel egy évtizeden át Kökényesden szolgáló Starmüller plébánost áthelyezték Mezőfényre, aki a november 5-i búcsúkor visszalátogatott szolgálati helyére s elhívta régi híveit látogatóba. „Csak ámultunk a sváb falu rendezettségén, a felszereléseken … hol voltunk mi még akkor tőle! Aztán megismerkedtünk a sváb kultúrával is, jöttek ők is mihozzánk, megismerkedtek Halmiheggyel, az itteni borokkal, összebarátkoztak a családjaink is, és elmondani sem tudom, mekkora öröm, amikor valahol a világban találkozunk. Rengeteg emlék köt össze bennünket és persze a foci. Az eredeti csapatból már csak öten vagyunk, mind 60 éven felüliek, de reméljük, pár évig bírjuk még. 2010-ben a 15 éves ünnepség négyesfogattá bővült: Kökényesd, Mezőfény, Nevetlenfalu és Erdőd — nagy ünnepség volt akkor Simon Levente polgármester maximális támogatásával. S ha már itt tartunk: nagyon köszönjük a Halmi Református Egyházközségnek, hogy tavaly is, idén is fogadtak bennünket” — mondta.

Nem hozva szégyent a résztvevőkre, a jubileumi meccs is mozgalmas volt és gólokban gazdag — végül a fényieknek sikerült többször betalálni a kapuba, így lett a végeredmény 6–3. Természetesen a harmadik félidő sem maradt el az ízletes és jól megérdemelt bográcsos mellett, ahol a Szakács Imrével érkezett erdődi zenészek nyújtottak erősítést a nótázáshoz.

 Szabó Kinga Mária