Gergely Ilona nyugalmazott tanárnővel, az Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség szatmárnémeti gyülekezete tagjával 75. születésnapja alkalmával, január 1-jén Pálffy Tamás Szabolcs készített interjút. Az alábbiakban ezt közöljük.

— Tanárnő, mit jelent életében a 75. születésnap?

— Isten iránt hálát érzek, hogy megérhettem ezt a szép kort! Anyai nagyanyám és édesanyám is ötvenhat évesen hunytak el, igaz, hogy más életük volt, mint a mi generációnknak. Minden új napot ajándékként fogadok, és próbálom úgy eltölteni, mintha ez lenne az utolsó nap az életemből.

— Háromnegyed század figyelemre méltó életidő. Készített számadást?

— Először akkor készítettem számadást földi létemről, amikor ötvenéves lettem, és arra gondoltam, hogy tanulni tanulhattam — mert a tanulást nagyon szerettem —, tanítani is taníthattam, mert azt imádtam, a jó Istentől családot is kaptam, és három gyermek édesanyja lehetek, Szatmárnémeti neves iskoláiban tanárként dolgozhattam. Először ötvenedik születésnapomkor tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon még mire lesz időm.

—Azóta huszonöt év telt el, és a tanárnő nem tétlenkedett.

— 1998-ig taníthattam, majd nyugdíjas lettem. Közel tizennyolc éve vonultam nyugdíjba, szerintem ez is szép idő. Hasznos és értékes elfoglaltságot találtam erre az időszakra is, a jó Isten különleges talentummal ruházott fel: árapataki, dupla keresztszemes, vallási témájú varrottasokat készítek nagyméretű képek formájában, eddig több mint harminc, előadással egybekötött kiállítást tartottam református és unitárius nőszövetségeknél, átadva azt a tudást, amit őseimtől örököltem, és amit szülővárosomban, Sepsiszentgyörgyön, a Mikes Kelemen Főgimnáziumban, amelyben érettségiztem, az akkori diákoknak megtanítottak.

— Szatmárnémetiben ünnepelheti 75. születésnapját. Milyen érzések, gondolatok foglalkoztatják?

— Hetvenöt év, kimondani is soknak tűnik. Ennyi idő alatt sok mindent megél az ember. Lényegesnek tartom, hogy a körülményekhez képest sikerült az élet dolgaiban „dűlőre jutni”, bármennyire is nehéz volt az élet, sikerült „megállni a sarat”, Isten segítségével sikerült sok jót tenni, mert jónak lenni jó. Zavaros világban élünk, de nekem az a tapasztalatom, hogy több a jóakaratú ember, mint a rossz. Sokan fordultak hozzám, és mind a mai napig sokan kérik véleményemet, tanácsomat életük nehéz perceiben. Szeretek embertársaimnak segíteni. Egy jó szó sokat számít. Ebben az értékválságban meg kell fogjuk egymás kezét, érezhessék embertársaink, hogy fontosak nekünk. E téren nagy szerepe van történelmi magyar egyházainknak, melyekben egymás megbecsülése, az Isten és az embertárs szeretete továbbra is jelen kell legyen. Unitárius vallású vagyok, és elmondhatom, hogy a reformátusok szeretettel fogadtak köreikben.

— Hogyan telnek napjai, mivel tölti idejét?

— Fizikai erőmhöz mérten próbálok tevékeny életet élni, újraolvasom a kedvenc irodalmi műveket, úgy érzem, hogy hasznára vagyok szeretteimnek és azoknak, akik személyesen is megkeresnek. Öröm számomra, amikor volt tanítványaim megkeresnek, és szemük csillogásában látom: szeretettel és tisztelettel emlékeznek a közösen töltött időre.

— Köszönöm válaszait és e beszélgetésre szánt idejét!

— Örvendek, hogy a Szatmári Friss Újság olvasóival megoszthattam érzéseimet, gondolataimat. Istentől áldott, békés és boldog új évet kívánok!

Megjegyzés: A szerző újságírói alapképesítéssel rendelkező unitárius lelkész