Tüzes tánccal, pattogó ritmusokkal ünnepelték április 8-án a romák nemzetközi napját Szatmárnémetiben, a megyei múzeumban és a Csedregi Általános Iskolában is — annál is inkább, mivel a szatmári roma közösségek különösen szép zenés szokásokkal bírnak.

A roma kultúra egyik — ha nem a — legfontosabb alappillére a zene és a tánc, természetes hát, hogy a rájuk jellemző színességgel, vérpezsdítő zenével és tánccal ünnepelték szombaton, április 8-án a Szatmár Megyei Múzeumban a nemzetközi roma napot a szatmárnémeti, tasnádszarvadi, nagykárolyi, mezőteremi, tasnádi roma tánccsoportok fellépésével — s hogy valóban „vérükben van” a tánc és a zene, azt mi sem igazolta jobban, mint hogy a termet zsúfoltságig megtöltő nézők lába is végig táncot járt. A Szatmár megyei roma közösségek nagyon szép, főképp zenéhez és tánchoz kötődő szokásokkal bírnak, amelyeket igyekeznek is eredeti formájukban, minél hűebben megőrizni, s egyelőre még kevés teret engednek át a déli országrészben oly népszerű, a hagyományokat lián módjára megfojtó máneléknek.

De nem csak Szatmárnémetiben, Csedregben is ünnepeltek, ahol pénteken délben az általános iskola könyvtára adott otthont a roma napi rendezvénynek. „Gelem, gelem, lungone dromenca (Megyek, megyek hosszú utamon)” — a roma himnusszal kezdődött a műsor, ezt követte az előkészítősök közös versmondása, az I–IV. osztályosok verses és a VII.-es tanulók roma történeti előadása, majd csengőjátékkal folytatták és természetesen az elmaradhatatlan roma táncokkal zárták ünnepi műsorukat a tanulók.

A rendezvényen természetesen nem csak a roma gyermekek vettek részt, velük együtt ünnepeltek osztálytársaik is, akik ez alkalommal kicsit másfajta betekintést nyertek a cigány kultúrába és hagyományokba. A Cigány-világszövetség első kongresszusán, 1971-ben Londonban nyilvánították nemzetközi roma nappá április 8-át, azóta ezen a napon világszerte ünnepelnek a különböző országokban élő roma közösségek — egyúttal felhívva környezetük figyelmét közös értékeikre és aktuális problémáikra is, melyek sajnos az azóta eltelt majd' fél évszázad alatt nemhogy sikeresen vagy hatékonyan, de még látszólagosan sem oldódtak meg, sőt, egyre súlyosbodnak. 1971-ben az Indiából és további húsz országból érkezett küldöttek elfogadták a roma nép szimbólumát, zászlaját és himnuszát is. A roma zászló — amit a világon minden roma tiszteletben tart — azóta közismertté vált. Hagyományos kék és zöld színei mellett vörös kerék került a közepébe: a kék a kék ég és a mennyország színe, a zöld a földé, mely szerves és növekvő. A kék az örök értékeket, a végtelen szabadságot jelöli, a zöld az evilágiakat és természetközeli életmódjukat, a középső kerék pedig a mozgás, a változás és az örök vándorlás jelképe. Himnuszuk, a Gelem, gelem alapjául egy nagyon szomorú balkáni roma népdal szolgált, s az eredeti szöveg többek között a roma népcsoportok vándorlását és a népirtást, a holokausztot is említi, valamint összefogásra buzdít. A londoni kongresszus egyébként a cigányság nemzetté válási folyamatának jelentős állomása volt, a különböző cigány népcsoportokat képviselő küldöttek itt határozták el, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel.