Bár túl vagyunk már Románia nemzeti ünnepének a megünneplésén vagy annak figyelmen kívül hagyásán, mégis érdemes néhány szóban visszatérni annak visszásságaira. Elsősorban azokra a mondatokra gondolok, amelyek Klaus Iohannis ünnepi beszédében hangzottak el. Az államfő szerint „ennek a napnak folyamatos inspirációként kell szolgálnia egy gazdag, méltó és egységes ország felépítéséhez”. Számomra elszólásnak tűnik ez a gondolat. Az iskolai történelemkönyvekben azt tanítják, hogy ezeréves álma vált valóra a román népnek, amikor Erdély Romániához való csatlakozásával létrejött a modern, egységes nemzetállam. Valahogy nem egyeztethető össze a két állítás. Nem világos, hogy 1918-ban egységessé vált az ország vagy még mindig az inspirációnál tartunk? Lehet így vagy úgy annyi tény: közel száz év nem volt elegendő, hogy ez az ország egységessé váljon, akkor mit várhatunk miután az országhatárok úgy ahogy kezdenek jelképesekké válni? Milyen egységről beszél az a nép, melynek fiai közül egyre többen hagyják el az országot, mert nem tartják élhetőnek a szülőföldjüket? Közel száz évvel Erdély Romániához való csatlakozása után Moldva és Havasalföld még mindig az erélyi emberek munkájának a gyümölcséből élnek, még mindig Bukarestbe megy az erdélyiek adója és annak csak szilánkjait osztják vissza. „December 1. a szabadságot jelenti.” — hangsúlyozta az államfő. Kinek a szabadságát — tehetjük fel a kérdést? Hol van a Romániában élő kisebbségek szabadsága és hol van az erdélyi románok szabadsága? Az államfő maga változtatta a nevét Johannisról Ioannisra és megtagadva szász mivoltát, néhány éve már románnak nevezi magát, holott évekig volt a Német Demokrata Fórum országos elnöke. Azért románosodott el Klaus Iohannis, mert szászként nem érvényesülhetett, vagy azért mert rá is hatott a nemzetállam kisebbségeket beolvasztó politikája? Bármi a valóság, aligha várhatja el tőle bárki, hogy segítsen a kisebbségi kérdés, valamint az 1918-as gyulafehérvári ígéretek megoldásában. Mit remélhetnek a kisebbségek, ha a szász származású államfő is a beolvasztásban látja az egységes román állam kialakulását? Iohannis kellemes ünnepet kívánt mindenkinek, aki Romániában él. Ebből azt értjük, hogy ő nem gondolkodik a határok feletti román egységben. Számára aki a határokon belül él az mind román, aki a jobb lét reményében elmegy innen az nem számít. Pedig, állítólag ő épp a diaszpórában élő románoknak köszönheti, hogy most államfő. Vagy mégsem? Mégsem a választók, hanem a szavazatszámlálók vagy azok megrendelői döntik el, ki a győztes és ki a vesztes? Volt még egy érdekessége az idei nemzeti ünnepnek. Iohannis nem hívta meg a díszemelvényre azokat a politikai vezetőket, akik ellen bűnvádi eljárás zajlik. Ez a döntés viszont elismerést érdemel. A következő lépés az kellene legyen, hogy az igazságügyi szervek feltárják a legkisebbtől a legnagyobbig azokat a törvényszegéseket, amelyeket politikusok és az önkormányzatokban résztvevők követtek el. Mert nagyon sok olyan személy van vezető pozícióban, akik csalással kerültek oda, és nagyon sokan vannak, akik ellen bűnvádi eljárás van folyamatban, de ezek addig húzódnak amíg elévülnek, vagy pártok közbenjárásával felmentik őket a vád alól. Vannak közöttük kisebbségekből kiemelkedő személyek is, akik közül sokan akár nevet, nemzetet és vallást is cserélnek ha kell.

Elek György