Vasárnap este gálaműsorral ért véget az ünnepség, amit a szatmári magyar társulat megalakulásának 60. évfordulója alkalmából szerveztek. Az előadást Kovács Levente rendezte, felléptek a társulat volt és jelenlegi művészei, közben új örökös tagokat avattak.

A szatmárnémeti magyar színtársulat megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi hétvége számos programmal várta a színházbarátokat. Voltak könyvbemutatók, szerveztek kerekasztal-beszélgetést, díszelőadáson mutatták be Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpadi változatát, a budapesti Nemzeti Színház előadásában láthattuk Tamási Áron Vitéz lélek című színművét, vasárnap este pedig ünnepi gálaműsorral ért véget az ünnepségsorozat. A gálaműsort Kovács Levente rendező, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanára rendezte. Nagy élmény volt a találkozás a színészek számára, hiszen voltak közöttük olyanok, akik már Magyarországon vagy más országokban élnek, dolgoznak, vagy nyugdíjas éveiket élik, de nagy élmény volt a nézők számára is viszontlátni egykori kedvenc színészeiket, akikkel évtizedek óta nem találkoztak. A fellépő színészek maguk választották ki azt a verset, énekszámot vagy prózai szöveget, amivel kedveskedni akartak a nézőknek. Szinte minden műfaj szerepelt a műsorban: voltak vidám jelenetek, slágerek és komoly versek is. A rendező minden fellépőről tudott mondani valamit, ami a legjobban jellemezi azt. A gálán újabb örökös tagokat avattak András Gyula, Bartis Ildikó, Boér Ferenc, Znorovszky Ildikó és Kisfalussy Bálint (betegség miatt nem vehetett részt) személyében. A finálé előtt Kovács Levente nem hagyhatta szó nélkül, hogy egy ilyen nagy múltú társulat, amelyik fáklyavivője nemcsak a szatmári, hanem az erdélyi kultúrának, fűtetlen színházteremben kell megünnepelje megalakulásának hatvanadik évfordulóját. A rendező felszólította a színészeket és a nézőket, hogy „egyperces néma toporgással” tiltakozzanak, és hívják fel a város, valamint a megye vezetőinek a figyelmét, hogy ez nem méltó ehhez a társulathoz és annak közönségéhez.

Az előadást követően a színházat elhagyó nézők és színészek egy szál gyertyát kaptak, amit a színház előtt meggyújtottak az elhunyt színészek, rendezők és színházi dolgozók emlékére, a bejáratnál elhelyezett fényképek előtt.

Elek György