Végre időjárásilag, hőmérsékletileg is nyár van, vakációval, szabadsággal, ahogy az illik, s aki csak teheti, a strandokon vagy a szabadvizek partjain múlatja az időt — annál is inkább, mivel a koronavírus-járvány sok nyaralási tervet módosított, hiszen anyagi és/vagy biztonsági okokból rengetegen döntöttek úgy: itthon, egy-egy jól vagy épp kevésbé ismert hazai vidéket, fürdőhelyet felfedezve kapcsolódnak ki. Ám legyen szó párórás, hétvégi vagy vakációs strandolásról, a vidám lubickolás közepette sokan teljesen figyelmen kívül hagyják a már unalomig ismételt strandolási aranyszabályokat, részben, mert már torkig vannak az elmúlt hónapok szabály- és korlátozásözönével — pedig a meggondolatlanság keserű perceket és sokszor komoly bajt okozhat.

Azt talán már az óvodások is tudják, hiszen számtalanszor hallották a szigorú tilalmat, hogy felhevült testtel, miccstől, lángostól jóllakottan nem ajánlott hirtelen a vízbe szaladni, és a fejesugrásokat sem célszerű a partról indítani — sem medencébe, sem ismeretlen mélységű szabadvízbe!

A parton, a medencék körül célszerű strandpapucsot, gyerekeknek esetleg könnyű szandált viselni — a fertőzések, a kagylók, az üvegszilánkok, az éles kavicsok, a forró homok/beton, a csúszós csempék és a cigarettacsikkek miatt is. Nagyon fontos (és nem csak azért, mert a jelenlegi strandolási szabályozás okán kötelező) fürdőzés előtt és után is a zuhany és a lábmosó használata, amely egyrészt már lehűti a felmelegedett testet, másrészt megakadályozza, hogy kosz, naptej kerüljön a vízbe, és fertőtleníti is a lábat. A nap végén aztán otthon nemcsak szappannal történő mosakodás, de alapos hajmosás is ajánlott, hiszen a medencék vizének tisztán tartására használt fertőtlenítőszerek nem tesznek jót a bőrnek, és roncsolják a hajszálakat is. Leginkább azok teszik ki magukat a fertőzéseknek, akik hosszú időn át meleg vízben fürdőznek, majd nem zuhanyoznak le utána — a legtöbb termálvizes strandon a zuhanyzóból is gyógyvíz folyik, ezért az értékes hatóanyagok nem vesztődnek el. Semmilyen sérüléssel nem (lenne) szabad vízbe menni, nemcsak a nagyobb sebekkel, hanem a kisebbekkel sem: például ha valaki elvágta az ujját vagy lehorzsolta a térdét — a legjobban tisztított medence partja, a strand kövezete és a zuhanyzó is hemzseg a kórokozóktól. Ezek pedig igyekeznek megtapadni a bőrön, a szőrzeten és a nyálkahártyákon, s könnyen kerülhet a bőrre baktérium vagy gomba, amely a felázott sebbe vagy a sérülésre jutva fertőzést okoz. Arról sem kellene megfeledkeznünk, hogy a szem kötőhártyáját a mesterségesen fertőtlenített vízben található klór egyéni érzékenységtől, illetve az alkalmazott szer töménységétől függően, de mindenképpen irritálja, ezért óvjuk szemünket a belefröccsenő víztől; a béka- és delfinéletmódot folytató gyerkőcökre pedig adjunk úszószemüveget. Saját orrunkra viszont napszemüveget biggyesszünk, mert a káros UV-sugarak nemcsak a bőrnek, de a szemnek is ártalmasak, s ne felejtsük otthon az UV-szűrős napvédő szereket sem. Ám még ezekkel bekenve is kerüljük a 12–16 óra közötti napozást, mert a káros sugarak ilyenkor a legerősebbek. A fenti tanácsokat már szinte mindenki kívülről fújja és unalomig ismeri, ám a strandolás hevében sokan és sokszor megfeledkeznek róluk, s csak az esetleges fertőzések által okozott égető-viszkető érzéskor kapnak a fejükhöz.

A vízparton is vannak szabályok

A vízpart szintén unalomig ismert aranyszabályainak betartására talán még inkább figyelni kell(ene), hogy a kellemes nyári kirándulás ne torkolljon tragédiába a folyó-, patak- vagy tóparton, ahol sokkal másabb hangulata van a pancsolásnak és fürdésnek, de pár dologra nagyon is figyelni kell. A szabadvizek legfőbb veszélye — különösen kotort folyómedrek, bányatavak esetében —, hogy hirtelen mélyülnek, emiatt az átlagosnál hidegebbek, akár 10–15 foknyi is lehet a hőmérséklet-különbség a felső, párcentis vízréteg és a lentebbi között. Épp ezért különösen fontos figyelni arra, hogy a hirtelen hideg izomgörcsöt vagy szívbénulást is okozhat — naptól felforrósodott testtel soha ne vessük magunkat a habok közé! Unalomig ismeri, hallotta mindenki ezt a mondatot — mégis számtalan tragédia történik a nyári hónapokban emiatt.

Aki kis vízbiztonsággal rendelkezik, vagy nem tud úszni, mély vagy erős sodrású vízbe még felfújható fürdőeszközzel (gumicsónak, gumimatrac) se merészkedjen be, az úszni nem tudó gyermekeknek pedig kötelező mentőmellény vagy mentőgallér használata. Ha pedig fürdés közben váratlan veszélyhelyzet adódik (erős sodrás, örvénylés, a mederfenék egyenetlenségei, gödrök, ahol nem ér le a láb), ne pánikoljunk be, ugyanis annak következtében nem tudunk helyes döntést hozni, kapkodunk, a végtagjaink „lebénulnak”, ami végzetes következményekkel is járhat.

Mindenkire érvényes, örök szabály a szabadvíz partján is: soha ne ugorjanak a vízbe úgy, hogy előzetesen nem győződtek meg a meder mélységéről és arról, nincsenek-e a vízfelszín alatt nagy kövek, cölöpök, karók, egyéb tárgyak.

Szabó Kinga Mária