A mostani telet sem tette csak úgy ni útra a Német Demokrata Fórum erdődi szervezete, hanem a hagyományos, de ma már csak általuk őrzött, pontosabban életre keltett Funkával búcsúztatták szombaton késő délután.

Az elnevezéshez illően (a Funka eredeti jelentése szikra) bőven szálldostak a szikrák a hatalmas máglyából — amely egyfajta irányjelző is a tavasz számára, hogy tudja merre kell jönnie s nehogy eltévedjen —, majd a szalmával beborított keresztből is, közben pedig vallásos énekeket énekelnek és imádkoznak. A kereszt meggyújtása sokak számára furcsának tűnhet, ám ez a hagyomány szerint a tél és a már itt lévő rossz szellemek elűzését, illetve az idejönni szándékozók távol tartását szimbolizálja. 

De a Funkának van még egy jelentése, amely a párkereséssel és párkapcsolatokat illető jóslatokra vonatkozik, ugyanis a régi időkben a Funkán azok a fiatalok vettek  részt, akik párt szerettek volna találni abban az évben — a máglya lángját a település legidősebb leánya gyújtotta meg, abban a reményben, hogy még az adott esztendőben férjhez megy, a fiúk pedig tüzes karikákat dobáltak, és közben kurjongattak. A máglya tüzében egy bot végére helyezett fakorongokat (seiba) meggyújtják, melyeket aztán egy dobbantószerű létesítményhez csapva eldobnak, közben pedig azt kiabálják, hogy „Seiba, seiba, kié legyen ez a seiba?”

A hagyomány szerint egy pár nevét kiabálják, és annak függvényében, hogy milyen messze, illetve milyen magasra repül a seiba, olyan tartós és hosszú lesz a pár kapcsolata is, ha pedig szépen ível és messze száll a seiba, az azt jelzi, hogy a pár még abban az esztendőben házasságot köt. A Funka tüzeinek elégése után a tavaszdrukkerek az erdődi rendezvényteremben folytatták a mulatozást a szintén hagyományos sváb farsangi bállal.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: Schwabische Sathmarland)